„Ki mondta, hogy a jó tanuló a tehetséges ember? Éppen ellenkezőleg. A tehetséges és kreatív ember deviáns, egyenetlenül fejlődik, és utálja, amihez nincs kedve. El vagyunk tájolva, amikor gyermekeinket a jó tanulásra űzzük” – olvasom a FB-on a Vekerdy Tamásnak tulajdonított néhány mondatot. Aztán rájövök, hogy igaz is, meg nem is.
Első reakcióm az volt, hogy én a fenti kategóriák szerint tehetségtelen jó tanuló voltam.
Aztán további gondolatokat is ébresztett bennem ez a sommás gondolatsor.
Lehet, hogy a jó tanuló gyerek nem tehetséges, és a rossz tanuló se; vagy igen és akár mindkét fajta. Vagy a tehetség és a szorgalom kizárnák egymást? Van olyan vélemény, hogy az ember tehetsége 5%, a többi szorgalomé. Ebben is van valami, még akkor is, ha igaz: a hamis hallású gyerekből ritkán lesz operaénekes.
Deviáns a szokott útról letérő, pl. a sok balkezes is, aki kénytelen másképpen hozzáállni a dolgokhoz, mint jobbkezes társai, függetlenül attól, hogy hogyan tanul. Deviáns az is, akinek zűrök vannak otthon a családjában. (Senkit se lehet jóvá szidni.) Nem akar olyan lenni, mint szülei, de hogy milyen akar lenni, sokszor maga se tudja – mindenesetre lázad. Ám többé-kevésbé lázad minden ifjúkorba lépő ember: a jó tanulók és a rossz tanulók is – életkoruknál fogva. (Vö. Aki 20 éves, és nem lázad, annak nincs szíve, de aki 40 éves és még mindig lázad, annak nincs esze.)
A tehetséges ember egyenetlenül fejlődik. Lehet. És aki tehetségtelen, az biztosan egyenletes ütemben fejlődik?
A tehetséges utálja, amihez nincs kedve. Tessék mondani, a tehetségtelen szereti azt, amihez nincs kedve? Legfeljebb tudomásul veszi a közmondás (fél)igazságát: A savanyú almát is meg kell enni.
„Gyermekeinket jó tanulásra űzzük.” Gyermekeinket tényleg jó tanulásra űzzük? Egyáltalán: lehet-e bármire is űzni gyermekeinket? Én pl. magam döntöttem úgy, hogy megjegyzek mindenféle ismeretet, mert ki tudja, mikor válhatnak ezek hasznomra. Úgy véltem, hogy a jobb tájékozódás segít otthonosan mozogni a világban és a társadalomban. Láttam ellenkezőre is példát, amikor a gyereket pofonokkal űzték jó tanulásra – nulla eredménnyel.
A szellemi fejlődés igénye belülről jelentkezik, és megállíthatatlanul tör célja felé (pl. Jászai Mari színészkarrierje).
Az igaz, hogy vannak konvergens és divergens indíttatású fiatalok. Nyugodtak és piszkatúrák, alkalmazkodóbbak és örök ellenkezők, áldozattípusok és üldözők, ha az állatvilágból venném a hasonlatot, vannak kérődzők és ragadozók. Egyik se jobb, se nem rosszabb: más.
Azt hiszem, bármelyikhez tartozik is az ember, azért felel, amije van.
Ízelítő a Zakariás 1. f.-ből.
ELSŐ RÉSZ
Felhívás a megtérésre
... Ezt mondja a Seregek Ura: Térjetek vissza hozzám, és én is visszatérek ...
Az első látomás: a lovasok
...látomásom volt. Egy ember állt a mirtuszfák között a völgyben; mögötte sárga, vörösessárga, fekete és fehér lovak voltak. Megkérdeztem: „Mik ezek, Uram?” ... „Ezek azok, akiket az Úr küldött, hogy járják be a földet.” ... a lovak azt mondták ...: „Bejártuk a földet. Az egész földön béke van és nyugalom... Ezt mondja a Seregek Ura: Féltékeny szeretettel szeretem Jeruzsálemet és Siont, és nagyon haragszom a gőgös népekre... irgalommal fordulok Jeruzsálemhez. Újjá fog épülni ott a házam ... Városaim bővelkedni fognak a javakban. Az Úr megkönyörül Sionon, és ismét kiválasztja Jeruzsálemet.” Közöm. Új megfogalmazásban kerül elő, hogy az Úr hűséges, mert ő szent. Megbocsát a megtérő bűnösnek, lett légyen az csupán egy ember, vagy egy egész nép.
Utolsó kommentek