Mickey webnaplója

A fiatalok lelkigyakorlatán vetette fel valaki, hogy ha a Fiúisten valóban ott van az Eucharisztiában, miért nem tombol a boldogságtól a hívősereg. Ez a kérdés részben jogos, részben nem, és nemcsak egy kívülálló gondolata. Bennem is már sokszor megfogalmazódott.
Egyszer muszáj leírnom.
Ez az egyszer most van.
Több oldalról próbálom közelíteni.
Illés próféta tapasztalta, hogy Jahve nem volt az orkánban, a viharban, hanem a lágy szellőben volt jelen. Izajás prófétálja a Szenvedő Isten Szolgájáról, hogy a megroppant nádszálat nem töri le, a pislákoló mécsbelet nem oltja el. De gondolhatunk a karácsonyi történésekre is. Krisztus gyakorlatilag hajléktalanként jön a világra. Szent Pál azt írja, hogy „...az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban.” (Fil 2,6sk) Alázatos volt eladdig, hogy nem tekintette magát senkinél kiválóbbnak, az embereket Isten képmásainak (el)ismerve. Végrendeletileg (testamentum) hagyta ránk, hogy a kenyér és bor színében jelenítsük meg egyetlen áldozatát. Ennél rejtettebben aligha jelentkezhet. Mindez a rejtőzködés összhangban áll a sokszor hangoztatott kijelentésével: Ne féljetek! Ki félne egy fehér ostyától, ki egy korty szőlőbortól?
Mindenesetre sose fogom elfelejteni, hogy amikor a taizéi nemzetközi találkozó alkalmával nálunk jártak a plébánián, úrfelmutatáskor egy lengyel cserkész felállt, és hangos trombitaszóval hódolt a szentség előtt. Ugyanúgy a doxológia alatt. Bennem meg az kristályosodott ki, hogy illő szöveges megerősítés a történésekhez a Benedictus (Benedictus, qui venit in nomine Domini. Hosanna in excelsis). Ez is Szilas Imre Abonyi miséjének a hangján hitelesül leginkább. Éteri magasságokban indít a szoprán szóló, és elmélkedik a szövegen, majd duóvá alakul, ezt követően szólamok kapcsolódnak a zsongáshoz, és sziporkázó harangocskák szórják meg finom csillogással a hozsannázást. A latin szöveg magyarul ugye így hangzik: Áldott, aki az Úr nevében jön, hozsanna [segítség] a magasságban. És az igazi segítséget csakugyan a magasságból várjuk.
Ízelítő a Zakariás 12. f.-ből:
Jeruzsálem szabadulása és megújulása
... Ezt mondja az Úr, aki ... lelket alkotott az emberbe. Lám, Jeruzsálemet mámorító serleggé teszem minden környező nemzet számára… Azon a napon Jeruzsálemet kővé teszem, amelyet föl kell emelni a többi népnek. Aki föl akarja emelni, az mind megszakad... De Jeruzsálem megmarad ...mind kiirtom azokat a népeket, amelyek Jeruzsálem ellen kivonulnak. Dávid házára és Jeruzsálem lakóira kiárasztom a jóindulat és az imádság lelkét. Arra emelik majd tekintetüket, akit átszúrtak; gyászolják, mint az egyszülött fiút szokás, megsiratják, mint az elsőszülöttet. Azon a napon olyan nagy gyász lesz Jeruzsálemben, mint Hadad-Rimmon gyásza Megiddó mezején... Közöm. Sejthető, hogy a Szenvedő Isten Szolgája az, aki átszúrtak (vö. Iz 52), és akit János ap. Krisztussal azonosít. Ha ezt elfogadjuk, akkor úgy tekinthetjük, mint jó ötszáz évvel korábbról szóló próféciát. Egyebekben a világ végéről is jövendöl.