Szőnyi István kitűnő festményeinek egyike az Esti vonat. A vonat a zebegényi állomáson vesztegel az esti órákban. Mintha Pest felé nézne a mozdony. Mindenesetre a szerelvény baloldalán mutatkozik. A kép hangulatát a sárgás fényben úszó kivilágított ablakok adják. Az ember elképzeli, hogy kik utazhatnak a vonaton, ébren vannak-e vagy alszanak, étkeznek-e vagy dohányoznak, beszélgetnek-e vagy belefeledkeznek olvasnivalójukba. Mindent összevetve, szeretem ezt a képet.
Mivel hajnalban nálunk is átszalad/halad egy hagyományos kocsikból álló diesel-vontatta szerelvény, régi tervem, hogy lefényképezem, hátha sikerül hasonló hangulatú képest alkotnom, miként jeles művészünknek.
Először pontosítani kellett, hogy mikor várható megjelenése a töltésen. Nos, hajnali 5,37 perckor halad át Óbudán.
Egy alkalommal kimentem, hogy lencsevégre kapjam. Aznap nem volt kivilágítva a vonat, csak egy sötét vonal nyomult tova a homályban.
Máskor az időpontot mulasztottam el.
Tegnap már-már rajta voltam a témán, de mire a fürdőből szabadultam, elszelelt.
Ma hajnalban kimentem a konyhába. 5.35-öt mutatott a sütő digitális órája. Na, most! – gondoltam, és felkaptam a mobilt, hogy gyorskioldású képet készítsek a fényes ablakokat felvillantó vonatról. Ám a mobil más alkalmazásban volt, amikor hirtelen feltűnt a szerelvény. Ablakai tényleg szépen kivilágítva. Elrohant anélkül, hogy lekaphattam volna. Pedig elhatároztam, hogy megpróbálom mozgásában követni. Követem az ablakok fényességét, s feledem azt, hogy közben az utcai lámpák fénye csíkot húz a képen.
Dögölj meg! – morogtam magamban. De még most se tudom, hogy ki, vagy mi dögöljön meg. A vonat, a mobil, a vágyam, hogy jó képet készítsek a témáról? Nyilván egyik se, csupán átmeneti kudarcomnak kívántam némi hangot adni.
Holnap újra megpróbálom.
Igyekeznem kell, mert hamar eljön az az időszak, amikor is 5, 37-kor világos van. Akkor pedig nem érvényesülnek a képen a világos ablakok.                      
Ízelítő a Lukács 13. f.-ből: 1. rész.
A bűnbánat szükségessége
...az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony, és agyonzúzta őket, azt hiszitek, hogy bűnösebbek voltak, mint Jeruzsálem lakói közül bárki? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan.
A terméketlen fügefa
Egy ember nem talált gyümölcsöt fügefáján. Erre így szólt vincellérjéhez: ...Vágd ki. V.: Uram, hagyd még egy évig! Körülásom és megtrágyázom, ha nem terem jövőre, akkor majd kivágod.”
A nyomorék asszony meggyógyítása
Szombaton a zsinagógában volt egy asszony, tizennyolc éve nem tudott fölegyenesedni. Jézus: „Asszony, megszabadultál betegségedtől.”...a zsinagóga elöljárója: „Hat nap van, amikor dolgozni kell. Ezeken gyertek gyógyulást keresni, ne szombaton!” Jézus: nem oldjátok-e el mindnyájan szombaton is az ökrötöket vagy a szamaratokat a jászoltól, hogy megitassátok?... ellenfelei elszégyellték magukat, a nép meg ujjongott... Közöm. – Kicsit kifejtem. Fama est, hogy Pilátus a siloámi aquaeductushoz vízátemelőt akart építtetni (torony). Mivel nem volt szakembergárdája, Heródes Antipasztól kért embereket. Azok levezették az építkezést, és gyengére tervezték a tornyot. A zsalufákat kihúzatták a munkásokkal, mielőtt megkötött volna az anyag. A torony maga alá temette a munkásokat, de a tizennyolc vezető is odaveszett egy szerencsétlen véletlen folytán. Ahonnan nézték, az a földnyelv is leszakadt. Pilátus és Heródes összevesztek, s csak Jézus elfogásának idején békültek ki egymással.  – A fügefa esete Isten hosszan tűrésére utal. – Az örökös torzsalkodás egyik összetevője a lényeges és lényegtelen értelmes megkülönböztetése okán történt. A szemforgatók századrangú szokások rabjai. Ezt szabad, amazt tilos (mármint a többieknek). Jézus ismételten rendet szeretne tenni a fejükben (ezt szolgálják a szombaton végzett gyógyítások), de nem hagyják.