Mickey webnaplója

Az optimista derűvel néz a jövő kihívásai elé. A sikerorientált vágyik is a megmérettetésekre. Én – bevallom – sose vágytam erőmön felüli megpróbáltatásokra. És erőim teljén túl egyre kevésbé. Vagy tíz éve állapítottam meg, hogy nem nekem való a Mont Everest megmászása. Beérem a Ferihegy és a Lakihegy megmászásával is. A többre csak ránézek, és... jut eszembe, hogy a 310 m-magas Badacsonyőrsi-hegyre felszuszogtam a Folly-arborétumban.
Ki látott már olyat, hogy valaki az orra előtt magasodó kilátóra ne menjen fel? Felmentem és kiláttam. Azt láttam, amit eleve elképzeltem. (Azért a kikukucskálás az enyhe szélben mégis csak más, mint a táj elképzelése a messzeség párája és a részletek konkrétsága nélkül.)
Elkalandoztam.
A kudarckerülő megpróbál mindenféle őt érhető viszontagságot elképzelni, és megtervezi, hogy adott körülmények között mit kell tennie, hogy túléljen. Aztán kiderül, hogy nincs is rá szükség – legalábbis az esetek túlnyomó többségében.
Senki nem akarja, hogy átússzam a Balatont, hogy átkorcsolyázzak Fonyódról Tihanyba, hogy a Nemzeti Múzeumnál elszavaljam a Nemzeti dalt nagy tömeg előtt.
A heti meghívás két homília elmondásáról szól, amit könnyedén teljesítek. A korábbiak ezt igazolják.
Ízelítő az 1Kor 4. f.-ből:
Az apostol tisztsége és gondja
...nem törődöm azzal, hogy ...mint ítéltek felőlem... Az Úr mond fölöttem ítéletet... Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és földeríti a szívek szándékait. Akkor majd mindenki megkapja az elismerést az Istentől... Senki se kérkedjék a másik rovására! Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna? ... Isten nekünk, apostoloknak az utolsó helyet jelölte ki, mint olyanoknak, akiket halálra szántak, ... oktalanok vagyunk Krisztusért, gyöngék vagyunk, ... minket megvetnek... éhezünk és szomjazunk, nincs ruhánk és verést szenvedünk. Nincs otthonunk, és kezünk munkájával keressük kenyerünk. Ha átkoznak minket, áldást mondunk, ha üldöznek, türelemmel viseljük, ha szidalmaznak, szelíden szólunk. Szinte ennek a világnak, mindenkinek söpredéke lettünk... én adtam nektek életet Krisztus Jézusban. Azért kérlek titeket, legyetek követőim. Timóteus ... majd eszetekbe juttatja tanításomat Krisztusban, ahogy azt mindenütt, minden egyházban hirdetem. Némelyek elbizakodtak, ... hamarosan elmegyek hozzátok. Akkor majd meggyőződöm a felfuvalkodottak ... erejéről. Mert az Isten országa nem szavakon alapszik, hanem erőn. Mit akartok? Vesszővel menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel? Közöm. Ne ítélj, hogy ne ítéltessél! – mondja Jézus. Ezt hangsúlyozza Pál is magára vonatkozóan. – Szállóige lett a mid van, amit nem kaptál? Mondhatta volna a Mester is. Olyan maxima íze van. Méltán idegesíti őt, hogy az általa mondott, tett sok jóért egyre csak elmarasztalást kap. Figyelmezteti is a hamis tanítókat rá, hogy összeméri velük tudását. Vele van Isten ereje, amazokkal pedig csak saját hamis okoskodásuk. Ha valamit érdemes megfontolni a szakaszból gazdag európai polgároknak, az mid van, amit nem kaptál gondolat.  Meztelenül jöttünk a világra, és üres kézzel hagyjuk el. Ami ezen felül van, azt mind kaptam. Sőt, meztelen testemet, lelkemet is.