Mickey webnaplója

Az álom hol nagyon nekem való, hol nem. Ma éjjel háromfélét álmodtam, egyet elfelejtettem, egy másik nem jut eszembe, a harmadik így szól: Közeli rokonaim taizéi énekeket énekeltek a fülembe, nem hagytak aludni. Kiabáltam velük, de nem használt. Elkergettem őket, de nem használt. Bezárkóztam a fürdőszobába, ám valami érthetetlen módon átjöttek a falon, a kulcslyukon, mittudoménhol, és szakadatlanul énekeltek, változatlan hangerővel, én pedig továbbra se tudtam elaludni. Ezen annyira feldühödtem, hogy felébredtem, kikapcsoltam a mellettem szóló rádiót … és mély álomba merültem.
Ébren keresem a páli latin szállóigét: Aki nem akar dolgozni, az ne is egyék. Helyette ezt az orvosi axiómát találom: „Qui medice vivit, misere vivit” azaz, aki orvossággal él, nyomorúságosan él. A kérdés csak, hogy így élni több-e, mint nem élni? Minap szóba került, hányféle gyógyszert szedek. Apatársam alig néhányat, igaz, hogy azok kombinált szerek, ő egybesűrítve szedi a többfélét. Én meg úgy látszik, külön-külön. T. szerint 13 félét. Ez így igaz… és nem is igaz. Reggel négyfélét, délelőtt vízhajtót, este nyolcfélét. A reggeli négyfélét szedem este is, így hát csak nyolc-félét, meg vízhajtót, az kilenc. De a vízhajtó mellé a káliumot pótolni kell, mert azt is kihajtja belőlem. Tehát tíz. A kálium egyfajta elem, és nem gyógyszer. Tehát csak kilenc. Valaki azt tanácsolta, hogy igyak galagonya-teát, mert az jó a szívnek és mellesleg vérnyomáscsökkentő. Ezzel tíz. Alkalmilag ráerősíthetek hibiszkuszteával – tizenegy.   
***
Találtam a könyvmegállóban egy régi kiadványt egy Nyugat kiadású Édes anyanyelvünk c,. kötetet (Halász Gyula jegyzi). Tud érdekeset mondani helyenként. Tervezem megidézni.
Ízelítő az 1Tim 3. f.-ből:
 Az egyházi elöljárók
...A püspöknek feddhetetlennek, egyszer nősültnek, józannak, megfontoltnak, mértéktartónak, vendégszeretőnek és a tanításra rátermettnek kell lennie… legyen megértő, békeszerető s nem kapzsi. Saját családját, gyermekeit fegyelemre és teljes tisztességre nevelje. Aki ugyanis saját házát nem tudja rendben tartani, hogyan tudná gondját viselni Isten egyházának? …legyen jó híre a kívülállók körében is... A diakónusok legyenek tisztességesek... A hit titkát őrizzék tiszta lelkiismerettel. Ki kell előbb próbálni őket, s csak akkor szolgáljanak, ha kifogástalanok. Az asszonyok legyenek tisztességesek, …mértéktartók és megbízhatók. A diakónus legyen egyszer nősült, s gyermekeinek és otthonának jó gondviselője. Aki ugyanis jól végzi szolgálatát, megbecsülést, bizalmat szerez magának… Közöm. A viccbeli ember így szemtelenkedik: „Asztán hunnén tuggya mágá, hogy nem én vagyok a pispek.” Pál reméli, hogy nagyon is lehet azt tudni. Meg azt is, hogy milyen a jó diakónus, milyen a keresztény asszony. – Lám, én immár egyszer nősült vagyok. És lassan kikoptam a nyugdíjas kor és a 75 éves limit korszakából is. 60 éves korom után még megfordult a fejemben, hogy mi lenne, ha… aztán semmi.  Most már az is csupán emlék.