Mickey webnaplója

Ha én zenész lennék…
Na nem, előadóművész soha nem akartam lenni. De pl. lehettem volna zenetanár, énektanár, zenetö9rténész, és a jó ég tudja, még miféle Talán zenekritikus, …s nem ily töltőtollkoptató… De nem lettem. Pedig volt hegedűm. tanultam is hat-hét évig zenélni. Mert szerettem a komoly zenét, a könnyű zenét, a konzerv zenét és az élő zenét. És nem szerettem az esztrádot, az érzelgős operettek egy részét (másik részét pedig nagyon). Mert szerettem a népek zenéjét és saját népemét is. Nem szerettem viszont az értelmetlen szövegeket, melyekhez semmi közömet nem találtam, ingyom-bingyom, ihajla-csuhajla, kárikittyom, és ugyancsak nem szerettem az értelmetlen zajokat sem, pl. hírek, időjárásjelentés alatti dobolást, műsorszámok alatt való dobolást, csaknem folyamatos röhögést és megszervezett tapsolást, beszédek alatti sípolást és egyéb idétlenségeket. Ha Joe Morello vagy Art Blakey  dobol, az nem zaj, az egy érdekes blokk, ahol a ritmusok nyelvén elmond valamit a zenész. Éppúgy, mint a jazz-zongorista, aki kvázi ütőhangszerként kezeli a zongorát. Hogy az Art-oknál maradjunk pl. Art Tatum.
Szeretem a zenének azt a felséges vonulatát, amelyet Bach és a korábbiak is képesek voltak elénk varázsolni, de minden időknek megadattak efféle mágusai. Elég a maiak közül Arvo Pärt nevét ideírni.
Szeret(t)em a kóruszenét. Szeretem a polifóniát, szeretem a szimfonikus zenét. Szeretek mindenféle zenét, ha az az, aminek mondja magát és nem elcsépelt közhelyek halmaza.
Szeretem a Straussok hangszerelését. Se szeri, se száma azoknak a hangzásoknak, amelyeket szeretek. Kodályt idézem: A zene nem könnyű meg nehéz. Van jó zene és rossz.
Idősödvén hallóképességem nem a régi. ez nem jelenti, hogy eltávolodtam a zene élvezetétől. Kicsit Beethovenre hajaz a hallásom, amennyiben belső hallással élvezem leginkább az általam ismert repertoárt. Füleim ugyanis már megcsalnak. Belül viszont csaknem mindig szól valamilyen általam preferált zene. Ennek nem mindig örülök, de ez van, akár akarom, akár nem. Most pl. az egyik Liszt-rapszódia hangjai vidámítják agyamat.
Ízelítő a Zsid 4. f.-ből:
…érvényben van az ígéret, az üdvösség örömhíre, …ők nem csatlakoztak azokhoz, akik hittel hallgatták… ezt mondta: Megesküdtem…, hogy nyugalmamba be nem mennek. A világ teremtése befejeződött… mégis …még hátra van, hogy némelyek eljussanak, ugyanakkor mások, hitetlenségük következtében nem jutottak el. Dávid által mondatja: … ne keményítsétek meg a szíveteket…  Törekedjünk tehát, hogy bejussunk nyugalmának az országába, nehogy valaki… elessék hitetlensége miatt… Isten szava eleven, átható és a kétélű kardnál élesebb, behatol a lélek és szellem, az íz és a velő gyökeréig, megítéli a szív gondolatait és érzéseit. Semmilyen teremtett dolog nem marad előtte rejtve; minden föl van fedve és nyitva van az előtt, akinek számadással tartozunk.
Jézus az Újszövetség főpapja
…főpapunk áthatolt az egeken. Jézus, az Isten Fia, legyünk állhatatosak a hitvallásban. Főpapunk együtt érez gyöngeségeinkkel, mert hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett. A bűntől azonban mentes maradt. Járuljunk tehát bizalommal … trónjához, hogy irgalmat és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk. Közöm. – 1. A hit üdvözít, mert megváltoztatja aspektusunkat a világhoz, és teljesíteni kívánjuk a Teremtő akaratát (parancsait). 2. Krisztus ismeri gyengeségünket, és irgalmasan tekint ezekre. Péterrel együtt mondhatjuk: „Uram, te vagy az élő Isten fia”, másutt: „kihez mennénk, nálad vannak az örök élet igéi”. Így van, bizony, hogy így van.