Mickey webnaplója

Nem mondtam? Kalimpálni kezdett tegnap a szívem, ezért irány a házi orvos, s mivel hamar beutalt, irány a kórház kardiológiája. Ott se voltam sokáig, csak huszonegy óráig. Először készült egy EKG, egy szívultrahang, majd a kapott adatok alapján gyógyszerrel visszaállították a színuszmat, de párhuzamosan készült még egy EKG, miközben folyamatosan mutatta egy monitor a szívverésem alakulását. A gyógyszer csakugyan jót tett. Valaha szedtem, aztán abbahagyatták, hátha jó lesz anélkül is. Nem lett jó. Most szívem ütemesen kalapál, ahogy kell.
Ám nem erről kívántam írni, hanem arról, hogy egy valóság van, s annak részei vannak. Az egy valóság része, és ezzel a gondolattal vonultam kontrollra, hogy Isten háromféle módon gyógyít. Imádság hatására, orvosok közbenjárására és halállal. Értem imádkoztak, és orvosok segítettek szakismereteikkel, és itt vagyok. Lehetett volna a többi variáció szerint. Amint befeküdtem, az idős X. úr hangos hangokat adott ki: zihált. A kezelések ellenére. Népes orvosgárda látta, hogy itt nekik nincs sok lehetőségük. Az úr időközben elcsendesedett. Az egzitálás tünteteit tapsztalva az utolsó szalmaszállal próbálkoztak. Lélegeztetés, szívmasszázs, majd az elektromos újraélesztés. Próbálták – eredménytelenül. Az idős úr végképp elcsendesedett. Hogy a teremben tartózkodókban mi zajlott le, arra ki-ki maga tudna válaszolni. Én úgy éltem meg, hogy X. úr az előbb a maga módján artikulálva válaszolgatott az orvosi kérdésekre. Majd életének leghatalmasabb változásán jutott keresztül. Az Oscar-győztes Röhrig Géza foglalkozása és megfogalmazása jutott eszembe. Az itt maradt test tiszteletet érdemel, mert, ha a lélek igaz volt, ha komisz, a test semmiről nem tehet. Ő csak viselte az a lelket, amely benne dolgozott. A halálban a leghatalmasabb változás éri a lelket. Itt nincs kórház, nincs politika, itt nincs adó, sem romlásra ítélt autó, ház, öltözék, ékszer, drága kép. Itt nincs még tér se, meg idő se. Hogyan éli meg X. úr, aki az előbb még a legsúlyosabb evilági nehézségekkel küszködött, most pedig nincs ágy a teste alatt, sőt padló se a lába alatt, de szembesül a saját lényege egy valakivel, akinek a megtapasztalására se érzékeink, se dimenzióink nem alkalmasak, akinek a jósága mégis átható, szeretete hívogató, az általa mutatott lét elképzelhetetlenül tágas, szép érdekes, lebilincselő és bámulatos. Sem az orvosok, sem a betegek nem érzékelnek ebből semmit. X. úr viszont segítséget kaphat a földiektől származó jó szó által.  Mondjuk, X. úr kapott közbenjáró gondolatokat. Vajon milyen arányban kapnak-nem kapnak támogatást az elhunyók?
Y. úr jócskán nyolcvanon felüli. Ma vitték tovább pacemaker-műtétre. Sokat kesergett. Hogy az Orbán-kormány focipályák helyett…, hogy miért engedik ki dolgozni az itt végzett orvosokat… hogy... Az nem jutott eszébe, hogy a kormány lát benne fantáziát, és élemedett kora ellenére biztosítja szívritmusának rendezését egy bizonyára pénzbe kerülő eszközzel, és bizonyára azok az orvosok fogják elvégezni a műtétet, akik minden csábítás ellenére itthon tevékenykednek.
Még sok érdekesség adódott a 24 óra alatt, ide mégis csak egyet írok. Kérdezték, mi volt a foglalkozásom. Mondom, hogy szerkesztő voltam. Mint szerkesztő sétálgattam a folyosón, s értékeltem magamban a falra biggyesztett gépi szöveget: A WC-ben tilos a dohányzás. Mivel a kórház egész területére nézve dohányzási tilalom van érvényben, helyénvaló lett volna egy ilyen szöveg: A dohányzás a WC-kben is tilos.