Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • exbikfic: Mielőbbi gyógyulást kívánok! (2024.02.14. 22:27) Hamvazószerda
  • exbikfic: Gyors javulást és teljes gyógyulást kívánok! (2022.12.09. 23:35) Covid
  • esperanto: Az ablakon bestírol Azt hiszi a szeme fírol Nem fírol a szeme Bekrepált a spine ez így jobban rímel (2022.08.24. 11:10) Versek így meg úgy
  • Klára Enikő Ágnes Hegyi: Köszönöm, Miki, a megfelelő reakciót! Visszafogott, ember léptékű! Élatfogytiglan kell talán korri... (2022.04.06. 11:07) Ide figyelj...
  • exbikfic: Mick, idézgesd csak azokat az utcákat, neked (és remélem, másoknak is) való téma lesz most a közös... (2022.02.21. 16:33) Járt utat járatlanért el ne hagyj!

Utolsó kommentek

  • exbikfic: Mielőbbi gyógyulást kívánok! (2024.02.14. 22:27) Hamvazószerda
  • exbikfic: Gyors javulást és teljes gyógyulást kívánok! (2022.12.09. 23:35) Covid
  • esperanto: Az ablakon bestírol Azt hiszi a szeme fírol Nem fírol a szeme Bekrepált a spine ez így jobban rímel (2022.08.24. 11:10) Versek így meg úgy
  • Klára Enikő Ágnes Hegyi: Köszönöm, Miki, a megfelelő reakciót! Visszafogott, ember léptékű! Élatfogytiglan kell talán korrigálni az embereket és dolgokat - és magamat is persze. Minden jót! Klári (2022.04.06. 11:07) Ide figyelj...
  • exbikfic: Mick, idézgesd csak azokat az utcákat, neked (és remélem, másoknak is) való téma lesz most a közösben! :) (2022.02.21. 16:33) Járt utat járatlanért el ne hagyj!
  • Utolsó 20

2018.05.27. 06:34 emmausz

Még egyszer GULAG

Visszatértem a Szolzsenyicin-kötetekhez, folytatom A GULAG szigetcsoport olvasását. A földi pokolról szóló részletező leírás nyomokban hasonlít a magyar szerző, Hetényi Varga Károly munkájához, aki hasonló terjedelemben állít emléket azoknak a papoknak, szerzeteseknek, akiket a XX. sz. szélesőségesei támadtak, elítéltek, zaklattak (Papi sorsok a horogkereszt és a vöröscsillag árnyékában). A hasonlóság persze elsősorban terjedelmi hasonlóság, továbbá abban hasonlít a két mű, hogy mindkettőt hatalmas gyűjtőmunka előzte meg. Nem tudom, hogy az orosz író mekkora stábbal dolgozott munkáján, HVK feleségével összeműködve hozta össze az öt kötetet. Nem hasonlítanak abban, hogy Szolzsenyicin Nobel-díjat kapott könyvéért (1973), HVK pedig nem. Továbbá a könyvek szerkezete is teljesen eltérő. Szolzsenyicin folyamatában szemléli a tömegek elhurcolását, az előzetes letartóztatás, a vizsgálati fogság, a bírói ítélkezés, a rabok utaztatásának a kínjait, a munkatáborok életének a bemutatását. Hetényi Varga pedig arcról arcra haladva, az utolérhetőktől interjút kérve rögzíti, kivel mit tettek az ideológusok, zömmel a kommunisták. Az ő kötetei egyházmegyénként dolgozza fel a papi sorsokat abc-rendbe szedve a benne szereplő személyeket.
Mivel most az oroszokról szóló könyvet olvasom, ebből ragadok ki teljesen önkényesen két epizódot.
„Milyen jó orosz szó ez is: osztrog (börtön, fegyház) – írja –, micsoda erő árad belőle! Milyen remekbe van kovácsolva! Benne van a börtönfalak erőssége, melyek közül nem lehet kitörni. S mi mindent idéz fel ez a hat betű. Szigort (sztrogoszty), szigonyt (osztroga), metsző élt (osztrota) – mint az ember képébe hasító tüskék, mint a fagyos arcba csapódó hóvihar, mint a lágerövezet kihegyezett karói vagy a drótkerítés szögei, aztán közeli asszociáció a vigyázatossághoz is (osztrozsnoszty)… no meg a szarvhoz (rog).”  Meglep, hogy nem említi a sziget értelmű osztrov szót. De hát az ő dolga.                       
Másutt azt írja, hogy „egy társadalmilag rokon és egy társadalmilag idegen elem konfliktusában az állam nem állhat az utóbbi pártján.”  Időben megelőzi őt észrevételével Orwell, aki az 1984-ben megismertet bennünket az „újbeszél” kategória tartalmával, de ő is megelőzi tán a ma oly divatos political correct fogalmát, amely nem kívánt elemnek, persona non gratá-nak tekint mindenkit, akinek a gondolkozása bizonyos mértékben eltér a „mainstream” (főáramú) gondolkozási trendektől. A politikailag korrekt meghatározás ugyanúgy magában foglalja a kétségbevonhatóságát, mint a hasonló szerkezetű hatóságilag tilos szókapcsolat. Utóbbi azt jelenti, hogy hatóságilag ugyan tilos, egyébként azonban szabad. Az előbbi pedig nekem ezt mondja: politikailag korrekt, ám egyébként nem igaz, vagy nem teljesen az.

3 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr1414005382

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gond/ol/a · http://lineas.freeblog.hu 2018.05.30. 10:17:03

Márai az 1974-1977-es naplójában gyakran ir Szolzsenyicinről (még a közben újraolvasott Dante Pokol-ját is bizonyos szempontsból összefüggésbe hozva vele - ), meg Orwelről ia... elragadtatva azért nincs tőlük!

emmausz 2018.05.30. 10:49:26

Szolzsenyicintől én se vagyok elragadtatva. Rettentő dagályos, de lehet, hogy a fordító sincs hivatása magaslatán. Persze ettől a rettenetességek még azok maradnak.

gond/ol/a · http://lineas.freeblog.hu 2018.05.30. 14:15:00

de épp a rettenetességek feldolgozása motivációjában látott valami majdnem rettenetest (emberi gyarlóságot Sz részéről (is). Én nem éreztem dagályosnak a stilust, Hemingway jutott eszembe róla, s az orosz irodalomtanárom jó meglátásnak tartotta. (Ez még az Ivan Gyenyiszovics egy napja idején volt, az akkori revelációban)
süti beállítások módosítása