Most itt én is kiállok értük. De itt és most csak az utóbbi kettővel kívánok foglalkozni. II. JP. szavai jutnak eszembe, akit annyit idézett Bíró László családreferens püspök. Család: légy az, ami vagy. Hát lenne is szegény zömmel, ha tudna. Házasság: légy az, ami vagy, mondhatnám még ezt is, és ugyanúgy megjegyzem: Lenne is általában, ha lehetne.
De: az ember legalább részben a természet része, és csak részben a civilizáció része. Amikor helyzetét megvizsgáljuk, igazán azt elemezzük: vajon lehetséges-e számára, reális lehetősége-e, hogy a természet része legyen, hogy emberi természetének megfelelően éljen. Miközben elismerem a civilizáció életben maradásra való poztitív hatását, kétségbe vonom, hogy a házasságnak és a családnak kedvező volna.
Ha az ember a természet része, számolnunk kell(ene) vele, mi következik a természetéből. A párkapcsolatoknak elsősorban időre van szükségük. A komfort hajszája, korunk rabszolgatartó konstrukciója, ennek ellent mond. Ugyanez vonatkozik a családra is. Túl az ellenpropagandán, mely házasság- és családellenes, valójában az időhiány az, amely kikezdi ezeket a kötelékeket (meg a mobiltelefon és társai. A mobil azt képviseli: mindenki fontosabb nálad, nálatok. A telefonhívás szentség, az sms is, akik pedig körülöttem vannak, azok a külsők zaklatásától háborítottak, és nincs esélyük a külsőkkel azonos elbánásra. Ebből folyóan a virtuális közösség lép a biokapcsolatok helyébe és átveszi azoktól a prioritást. Ez nekem azt súgja: a feje tetején áll a világ.) ...meg a társai. Gondolok itt az egész szórakoztatóelektronikára. Vajon nem a divide et impera jegyében születik az olyen fejlesztés, mint a csak fülhallgatóval hallagtható rádió, melyet magam is hsználok. Avagy nem ilyenek-e a PC-játékok, maga a blogkészítés, az interneten való szörfözés, a csatornák tucatjait kínáló tévé, a dvd-k, az mp3, a video és tudja fene még miféle kitalációk.
A család nem tud az lenni, ami, és a házaspár sem, mert sem a házasság nem kapja meg az őt megillető méltóságot, sem a család. Akkor segítettünk önazonosságának megőrzésében ezeknek a formációknak, amikor tiszteletben tartjuk, hogy a benne élők tartoznak össze elsősorban, és joguk van arra, hogy időbeosztásukat maguk határozzák meg. Ameddig e téren nincs változás, addig ne reménykedjünk semmiben.
Tegnap a Mária rádión BB-tól hallom, csak méltatlanságunk teljes tudata alkalmas arra, hogy megmaradjunk a szeretetben Isten iránt. Sajnos nem emlékszem, hogy ki erősített meg abban, hogy az emberhez alapvetően hozzátartozik a méltósága, ami nélkül nem tud kibontakozni egyáltalán. Magam is ezt gondolom. Maga Krisztus állította helyre az ember méltóságát, mert az ószövetségi embernek esélye nem volt az örök üdvösségre. A Megváltás ténye állította helyre az ember méltóságát. Miközben nem feledjük, hogy bűnösök vagyunk, azonnal hozzátesszük, hogy szeretett bűnösök vagyunk, s ez a szeretett mivolt adja, hogy kiegyenesedve járhatunk mint Krisztus társörökösei. Krisztus a fix pont az életünkben. De méltóságunkat az adja meg éppen, hogy van fix pontunk, akiben soha nem fogunk csalatkozni - kedves BB.
Utolsó kommentek