Nem igazán gondolom, hogy egy kampánybeszédből lényeges új dolgokat tudhatok meg. Úgy alakult, hogy ezúttal mégis sikerült. Egy igen fontos dologra hívta fel Kossuth téri beszédében figyelmemet Mikola István. Nem állítom, hogy szó szerint idézni tudom, de ilyesvalamit fogalmazott meg: Tanuljunk meg nevetni. Nevessünk egymásra. Aki a másikra nevet, annak a szervezetében endorfin szabadul fel, és ez megakadályozza, hogy keringési katasztrófa érje utol. (Alighanem a szívét védi.) Sőt. Akire ránevet, annak a szervezetében is felszabadul az endorfin, és annak a szívét is egészségesebbé teszi. Ráadásul mindezt ingyen teszi. Nevessünk hát! Engem nagyon megfogott a beszéde. Nevetni akarok. Ingyen. A szívgyógyszerek ma sem olcsók. És valahogyan megnyerő is a nevetés. Olyan bio, olyan természetes.
Azért is pendülök egy húron Mikolával, mert ösztönösen keresem, lehet-e nevetni valamin vagy sem.
Kazal Lászlónak van egy dala, amelyben többet nevet, mint énekel. Évekig kerestem, ma már nem teszem, de hiányzik. Örültem neki, hogy nevet. Igaza van tehát a Fidesz kormányfőhelyettes-jelöltjének. A jezsuita Godó Mihály nevetésterápiával gyógyította meg rosszalkodó szívét börtönében, merthogy egyáltalán nem kapott megfelelő gyógyszert szívbajára.
Kell is a jókedv, mely korunkban olyannyira hiánycikk.
Mondtam is egyik ismerősömnek tirádáit végighallgatva: „Hogy felviduljak, szeretném meghallgatni a Székely keservest, mert még az is vidámabb, mint a te történeteid.” Na erre aztán már ő is elmosolyodott.
Utolsó kommentek