Ma az egyik leghosszabb olvasmányt hallgattam meg, ki tudja már hanyadszor. Olyan mint gyerekkorunk egyik meséje. A jó és igaz győz. Ebben az esetben Illés hívja ki Baál 450 papját egy baráti mérkőzésre. A vesztes - lehet tudni - az életével játszik. Azt bizonyítja be a győztes, hogy övé az igaz Isten. Jól tudjuk, Illés győz. Mégis figyelünk a részletekre. Illés cukkolja a baál-papokat: istenetek biztosan aludni tért, vagy talán a félreeső helyre, hogy nem hallja kiáltásotokat. Kiáltsatok hangosabban. Az az érdekes, hogy a gyermeteg lelkületű papok szót fogadnak neki, és csakugyan hangosabban kezdenek el kiáltozni. Mindhiába.
Ma fennkölt gondolataim elhagytak. Délutánra már elég zokni vagyok. Reggel két szkennelni való anyag várt rám, majd mielőtt kész lettem, öt korábbi könyv drótpostán való Amerikába rángatását kérte főszerk. Ezeket valahol fájlokban meg kellett találni valamelyik gépen, majd konvojba terelni őket s átemelni az óceán túlsó oldalára. De míg ezeket abajgattam, újabb 3 oldalas cikk született, ezek újra szkennelésre várnak, miközben öt könyv postára vitelre, s ezek közben tőlem öt-tíz méterre kitartóan verik szét légkalapáccsal a bejáratokat.
Most csupán annyira telik, hopgy idemásoljam Deske mai, pontos és rövid megállapítását, miszerint az ország rohamosan szegényedik, merthogy annyi lány jár az utcán kinőtt pólóban.
Utolsó kommentek