1. beszéd: „Beültem a hívek közé, ahelyett, hogy a többi pappal együtt miséztem volna” - mondta tegnap a fiatal pap. Majd így folytatta: „Nem akartam elsumákolni a misézést, de számtalanszor megéltem, hogy maga a misézés szétszór, nem vagyok jelen. Foglalkoztat, hogy ki piszkálja az orrát, ki bámul ki az ablakon, ki lesi a pókot a sarokban, és ki alszik. Ezek eltérítenek attól, hogy mit is prédikálok, hogy a miseszöveg miről szól, hogy beleéljem magam abba, amit mondok, vagy amit testmozgásom kifejezhetne.”
Számomra azért voltak meglapőek ezek a szavak, mert énekkarosként szolgálva ugyanezt éltem át. Voltam misén és mégse. Kétszeresen imádkoztam, mert aki énekel, kétszeresen imádkozik, és mégse, egyszeresen se mindig. A kórus első sora még lenézhet a misére, a második sor már nem lát, csak hall. Közben technikai kérdések foglalkoztatják. Sorba rakja a kottákat elhangzásuk sorrendjében. Tudnia kell, mikor kezd új dalt a kórus, tudnia kell, hogy szólama mikor lép be, melyik hangon, mikor vált tempót, mikor halkít vagy erősít. Tudnia kell időben abbahagyni az éneklést, nem szabad sleppelnie, sem korábban intonálni, mint ahogy a karmester int. Szóval erős teljesítési kényszer alatt áll, mert azt szeretné, ha a hallgatók pozitív élményben részesülnének. Ez benne feszültségeket ébreszt, s csak utóbb csillapodik le. Ám közben volt és nem volt misén. Nincs mit tenni. Valóban a legegyszerűbb szürke eminenciásként belekapcsolódni a szertartásba.
2. Beszéd: Újra a miatyánkról. A miatyánk felépítése olyan, mint a menóráé. Középen áll: Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, a többi pedig kölcsönösen kapcsolódik egymáshoz. A két szélső kérés, a két közbülső kérés és a közepe felé elhelyezkedők. Pl. szenteltessék meg a te neved - szabadíts meg a gonosztól.
Egy másik gondolat. A megbocsátás. Ha nem bocsátok meg, akkor az ellenem vétő áldozatnak tekinti magát. Az áldozatnak jogai vannak. Egy közösség hogyléte a megbocsátáson múlik. Ha tagjai ismételten szinte folyamatosan megbocsátanak egymásnak, akkor ott épületes légkör keletkezik s áll fenn. De ahol áldozatok nyaldossák sebeiket, ott jogok és a jogok semmibevéltele miatt felfakadó ellenségeskedés üti fel a fejét. Muszáj hát megtanulni megbocsátani.
Ezeket azért írtam le, mert téged nem láttalak a misén, részben pedig azért, mert én ugyan ott voltam, de holnapra az én fejemből is elszállnak ezek a hasznos gondolatok.
Utolsó kommentek