Ágoston a mi unokánk. Most két és fél éves.
Anyja meséli:
- Lébényi nagyapja (Babúm*) egyszer a síró Ágostonhoz így
szól: Miért sírsz? Kicsi gyerek vagy? Mire Ágoston elkomolyodva: Ne
sértegess!!!
- Kevés ideje lévén Zsuzsa kocsiba rakta Ágostont, hogy
hamar kiérjen a játszótérre, ahol már két nagyobbacska lány várta, hogy mielőbb
többen legyenek. Merthogy kocsiban ült
Ágoston, odalibbentek és egymás szavába vágva kérdezték Zsuzsát: Jár már a
kisbaba? Tud már beszélni?
Ágoston összeszedte magát és kivágta: Engem Ágostonnak
hívnak. Tizenhárom kiló vagyok. A kispályás focipálya a játszótér mellett van - majd még
hozzábiggyesztette anyjához fordulva: - Beszéltem.
Hát ez csakugyan úgy hangzott, mint a törzsfőnök szájából az
UFF.
* Babúm nevét a déli harangszóról kapta. Ágoston még alig
beszélt, de amikor Lébényben tartózkodott, délben rendszeresen figyelmeztette
nagyapját: hagyja abba a munkát, mert itt az ebéd ideje, a hírek
meghallgatásának ideje. Persze ennyit nem tudott még pörfekt, hát csak röviden
jelezte: Baa-búm, azaz bimm-bamm.
A lábjegyzetet ide rótta Dí-dá-dú nagyapa, aki sokszor
szavalta kisunokájának a Lementem a pincébe kezdetű mondókát, s abban
kétségkívül szerepel ez a sor: az én sípom így szólt: dí-dá-dú...
Utolsó kommentek