Karinthy a próféta
Orwell után Karinthy F. is feliratkozott a próféták közé, akik előre látták a hatalom gátlástalanságát. Persze könnyű volt annak, aki a 10-es években leírta-megálmodta a televíziót, könnyű volt annak a húszas években megírni a Megvertek a rendőrségen c. anyagát.
Szeptember óta foglalkoztat, hogy ide írom, amit KF. Egyedül
az tartott vissza, hogy a tragikus történések közepette félreérthetőnek, netán
cinikusnak ítélhették volna az olvasók ideidézni egy szellemes, könnyed
hangvételű krokit, miközben mások - és sokan – szenvednek.
Mostani apropóját az adja, hogy rendőrséget megjárt ünneplők elmondják a tévé
nyilvánossága előtt, hogy a rendőrségen aláírattak velük egy nyilatkozatot,
miszerint semmiféle atrocitás nem érte őket a rendőrség részéről.
Hát ne gondolja senki, hogy van új a nap alatt, azt se, hogy a rendőrség milyen
eredeti, mikor ilyet tesz. Nos, álljon itt egy kis rész a Karinthy-féle
anyagból:
… Megvertek a rendőrségen. Még hogy engem nem vertek meg a rendőrségen? Ki mer
ilyet mondani? Gazember, aki mondja, csak azért mondja a nyomorult, mert őt is
megverték a rendőrségen, hogy mondja azt, hogy engem nem vertek meg a
rendőrségen. A bíró urat is megverték a rendőrségen, azért állítja csak, hogy
őt nem verték meg, mert megverték, hogy ne mondja, hogy megverték, hanem azt
mondja, hogy nem verték meg. Mert ha a rendőrségen azt akarják, hogy valaki azt
mondja, hogy őt megverték, akkor direkt nem verik meg, mert ha megvernék, azt
mondhatná, hogy csak azért mondta, hogy nem verték meg, mert megverték, pedig
nem verték meg…
... volna egy szerény indítványom. Jobb volna, ha egységes eljárásra szánná
magát a rendőrség – vagy mindenkit meg kellene verni, aki odakerül, vagy senkit
-, hogy ezen a ponton ne kelljen külön
vitatkozni.
Mert így, … három eset lehetséges, úgymint: 1. nem vertek
meg, és nem vallottam; 2. megvertek, tehát igazat vallottam; 3. megvertek, és
mégse vallottam semmit – után a negyedik, hogy aszongya: megvertek
ugyan, de mégis igazat vallottam. … … (in: Heuréka)
* * *
Olvasok egy könyvet. Egymás alá írt négyféle „igazság”-gal indul. Közülük egyik a pénz relativitásáról szól. Ilyenem nekem is van, nemcsak az indiánoknak, nemcsak Marlo Morgan-nek. Ide írom:
„Ha azt kívánod megtudni, hogy pénzed, aranyad mennyit ér, próbálj meg egy homokpadból és cserjékből álló lakatlan szigeten ételt vásárolni rajta.”
Utolsó kommentek