Mickey webnaplója

1. Angol vicc 57-ből. Ismerősöm angol ismerőse meséli: Sokan emigráltak 56-ban Londonba és általában is a szigetországba. A sokakból is nagyon sokan egy kukkot se tudtak angolul. Ez annyira tipikus volt, hogy abban az időben keletkezett egy vicc a kivándoroltakról.
A magyar bemegy az étterembe és rendel az étlapból rámutatva: fish and chips, és mosolyog. Megkapja az ételt. Másnap is betér oda, és most már folyékonyan mondja: fish and chips. Hozzák neki. A Fisendcsipszezés eltart vagy két hónapig. Ő is unja már ezt az egyoldalúságot, a pincér is. A magyar legközelebb betérvén az étterembe azt mondja: One beefsteak! A pincér örömmel nyugtázza a változást, és visszakérdez: Mondja, Mister, angolosan, közepesen megsütve vagy alaposan átsütve kéri? Mire a magyar elgondolkodik, legyint és azt mondja: Fish and chips.
2. Az 56-osokat az előmerészkedett szocialisták letartóztatják, sokukat kivégzik, még többjüket börtönbüntetésre ítélik, s másokat előbb-utóbb kiengedik a börtönből. Utóbbiakat azután megfigyelés alatt tartják. Az 57 márciusában alakult KISZ-fiatalokat rájuk állítják, hogy legyenek a nyomukban, minden lépésüket figyeljék. Az egyik 56-os fiatal elmesélte: Feltűnt neki, hogy egy ballonkabátos hasonkorú fickó a kapujuk környékén álldogál, és követi, valahányszor távozik otthonról. Elunta a dolgot, de nem tudta, hogyan rázza le az alkalmatlankodó tagot. Egyszer úgy esett, hogy az órák óta helyben unatkozó ballonkabátos elbambult, s kitartóan a másik irányba nézett, mikor kifordult a kapun az 56-os. Forradalmár barátunk úgy érezte, elérkezett az alkalmas pillanat. Odalépett a ballonkabátos háta mögé, vállára helyezte a kezét, és csak ennyit szólt: – Te, most elmegyek.
A kiszista elvörösödött, többé színét se lehetett látni a környéken.
3. Változatok a november 7.-i ünnepségekre.
– Hatvanas évek. A szakszervezeti titkárnő megmaradását köszönhette megválasztásának, mert nem igazán számított szakképzettenek. Nagyon izgult az ünnepség előtt. Újra meg újra elolvasta ünnepi köszöntőjét, mely minden évben szögre azonos volt, csak az első mondat évszáma változott. Így indult: Immáron ... éve ünnepeljük...    
Nos, visszatérve készülődésére bizalmasan elmondta, hogy különösen is fél a fasiszták szótól, nehogy eltévessze.
Eltévesztette.
– Hetvenes évek. Vezérigazgatónk velünk szemben a pulpitus másik oldalán. Elegáns öltönyben feszít (hogyne tenné, van vagy 130 kiló), és énekel ábrándos szemmel: ...föl-föl, te éhes proletár... HÁT?
– Nyolcvanas évek:
Indul az ünnepség, indul a lemezjátszóra tett szovjet himnusz stílszerűen negyvenötös fordulaton. Kötelezően vigyázzban várjuk, hogy a sercegéseket követően a zene is megszólaljon. Jön is az, mint a parancsolat, ám megakadt a tű a lemezen:
Szövetségbe forrt szabad köztársá... Szövetségbe forrt szabad köztársá... Szövetségbe forrt szabad köztársá... Szövetségbe forrt szabad köztársá... Szövetségbe forrt szabad köztársá... szövetségbe forrt szabad köztársá... Szövetségbe forrt szabad köztársá... Szövetségbe forrt szabad köztársá...
Gyerekek, vegye már le valaki a lemezt, a fene egye meg!