Napokig azért nem írtam, mert rengeteget kellett írnom, így nem értem rá írni. De most. Sebtében közlöm, hogy hétvégén Miskolcra kirándulunk a munkahelyből kifolyólag. Ott van egy gimnáziumuk (Fényi) abban egy kolesz (szállásunkul jolesz). Onnan megyünk Aggtelekre, de ne aggódjatok, lesz világítás a barlangban, s ha nem akkor künn maradunk. Lila gőzöm sincs, Lillafüredre mér megyünk, a vízesés még nincs befagyva, így hát nem igazán fényképtéma, hacsak nem apadt el belőle a víz.
Egyelőre számomra az egész olyan mint egy kvíz, de esik ahogy a víz Lillaüregnél.
Már tudom mér akartam blogot írni. Hogy közkinccsé tegyem ferdített közmondásomat: Inkább a kaja maradjon, mint hogy a hasam szétszakadjon. Ez tök jó, nem? Tök egészséges is.
Na mindenkinek szép hétvégét itthon vagy Svédországban. Ez a divat manap. Szegény emberek indultak oda a megélhetési turizmust gyakorolván, mert a megélhetési politikusok nem igazán gondoskodnak megélhetésükről. Persze a többiekéről se nagyon. Ez nagyon bonyolultnak hangzik, de csak azért, mert valóban nagyon bonyolult dologról van szó. Hát csocsi, cső, és legfőképpen csá!
Utolsó kommentek