Mickey webnaplója

Megelőztem koromat. Ezt nem most találtam ki, csak most erősítik meg újabb tények.
pro 1. Amikor Beton püspök lett, a kilencvenes évek elején, készítettem egy Zászlónk különszámot mintegy annak a paródiáját. Persze voltak abban érdekes és újszerű műformák. Így pl. egy miatyánk a kép nyelvén el„rajzolva”. Egyetlen szó sem esik benne, csupán a grafika eszközeivel „mondom” el az Úr imáját. Most látom, hogy a Don Bosco kalendárium 2007 hoz egy Miatyánkot rajzban. Lám-lám.
pro 2. Olvasom az Új Horizont c. kulturális magazin 2005/1. számát. Abban is egy érdekes formájú versre leszek figyelmes. Harangot formáz Vághelyi Balázs: Értünk szól a harang c. verse. Akik elég idősek már, és kaptak tőlem egyik karácsonyra egy harangformájú hangulatos papír valamit, azok igazolhatják, hogy szerénységem már az elmúlt évezredben megalkotta a harang-alakú verset, mely az isteni erényeket mondja ki minden sorában, a legváltozatosabb megfogalmazásokban, de mivel mindig lényegében ugyanezt a három erényt variálják, amolyan ostinato-szerű dörmögéssé alakítva.
Lám-lám-lám. És ezeket ma találtam. Van még ilyen bőven.
***
Hallom, hogy egy valaki, valamilyen Kinga (tudom, mert a cikkem alá ezt a nevet írta), a Józsefváros c. egyházközségi lapban lehozta 1996 áprilisában SZENTSÉGIMÁDÁS címmel A Szív-ben publikált írásomat, mely László Gábor (pater) orgonajátékáról szólt. Remélem, hogy szerkesztési sutaságról és nem plágiumról van szó.
Mindenesetre ez sem az első előfordulás, mert vagy öt éve a felvidéki Remény c. katolikus lapból visszaköszönt a lelkiállapotunk javításáról szóló Távlatoknak írt cikkem, melyet már nem emlékszem, hogy ki, csak arra, hogy dr.-ral indult a neve, volt szíves elorozni. Remélem, hogy doktori disszertációját nem ilyen sanda módon szerezte.   
***
Nem igazán szeretek nyilvánosság előtt mutatkozni, mert távol áll tőlem az ismert emberek leplezetlen nárcizmusa. Az első ilyen élményem egy filmbeli jelenet volt. A szép amerikai c. francia filmben (La belle américaine) szereplő idősödő autószerelőt éjszaka egy csomagtartó kinyitására hívják ki. Nem tudja, hogy éppen onnan suttog elő egy varázslatos női hang: - „Drágám!” Mindenesetre magára érti a jelzést a pali, és teljesen  megváltozik; elmosolyodik. Izzadtságtól fényes arcát alulról egy elemlámpa súroló fényével világítja meg. El van bűvölve magától. Hát ez a nárcizmus. Nemrég voltam egy könyvbemutatón, s sorolhatnám, kik és hogyan kísérelték meg magukon tartani a többiek figyelmét. Persze nem teszem. Viszont semmi akadályát nem látom annak, hogy megidézzem gyűjteményes formában azok szövegeit, akik megjelentetik ilyenféle írásaikat, annak súroló fényével megvilágítva arcukat, hogy gyönyörködjünk kéretlenül elénk rakott ismertségükben. Induljon hát új gyűjteményem, melynek címe
NÁRCISZMEZŐ!
- Göncz Árpád születésnapi köszöntőlevele Határ Győzőnek: Kedves Győző! Állok a könyvespolcom
előtt, s a könyveidet pásztázom. Egy egész polcrészen a nekem dedikált könyvek sora. (a „nárciszt” én döntöttem meg). [folyt. köv.]