Mickey webnaplója

Isten nagyon akarja, hogy kapcsolatban álljak vele.
Én ... is ... akarom…
Isten szeretné, ha szeretnénk egymást. Ezért kéri, és egykor majd ezért számon kéri, hogy míg a földön tartózkodtam, adtam-e enni-inni másoknak, ruháztam-e a mezítelent, adtam-e hajlékot a hajléktalannak, befogadtam-e a másikat, a vándort, meglátogattam-e az elnyomás alatt állót, a börtönben, kórházban lévőt, a beteget.
A világot arra használtam-e, amire való? Ha a hatmilliárdod részénél többet birtokoltam, felelek azért, amennyivel a többieket háttérbe szorítottam, mert én is csak egy fő vagyok, ugyanúgy, mint bárki. Nem baj az, ha több jutott nekem, de felelősségből is több jut nekem. Mire használom javaimat, szükséges-e mind nekem, nem kellene-e valamiket a köz javára felajánlanom.
Mondjuk, hogy az átlagos IQ 120. Nem tudom, valójában mennyi. De ha több tehetségem van az átlagosnál, átlagon felüli a felelősségem is. Kap-e belőle mindenki, azok is, akik helyett gondolkoznom kell a társadalom javán? Több a tehetségem? Mit használok vele?
Egy ember néhány ezer másikat képes megkülönböztetni. Sem erőltetni, sem elhanyagolni nem érdemes a megismerést. Mindenképpen célszerű képességem objektív és szubjektív korlátaival számolni.
Biztos, hogy ennél szélesebb az a spektrum, ami az oly ritka csendben feltörhet belülről. Mégis talán ezek a legfontosabbak nekem.