Magyar
Katolikus Rádió január 05. 20,20. Kb. ekkor hangzott el kb. ez a szöveg. Ha már
gépben van úgyis, ide másoltam először és utoljára a munkámról szóló
ismertetést.
Gyorgyovich Miklós vagyok, A Szív szerkesztőbizottságának a tagja, aki
főállásban a Távlatok c. folyóiratnál dolgozom
olvasószerkesztőként immár 12 év óta. Korábban végzettségemnél fogva különféle
kereskedelmi cégeknél voltam középvezetői beosztásban, majd részt vettem a
Czakó Gábor által szervezett újságíró akadémián, s elég hamar a Miniszterelnöki
Sajtóirodán találtam magam. Ott sajtóelemzőként dolgoztam. A rádióhírek és az
MTI-jelentések tartoztak hozzám, de szükségképpen egyéb feladataim is adódtak.
1994-ben a kormányváltás alkalmával kollégáimmal együtt lapátra kerültünk.
Ismeretségeim révén akkor már kapcsolatban álltam a jezsuitákkal. Ide várt
Szabó Feri, aki a könyvkiadásokkal megszaporodott folyóiratszerkesztési munkák
zavartalan folytatása céljából olvasószerkesztőt keresett.
Itteni tevékenységem két szempontból is szokatlan volt korábbi munkáimhoz
képest. Egyfelől belépésem óta én számítok fiatalnak, noha már 60 éves
elmúltam, másfelől korábban mindig olyan helyen dolgoztam, ahol a munka erősen
szakosodott jelleget mutatott. Ez itt nem így volt és most sincs így. Néhány
munkatársból álló szerkesztőségünkben előadódó mindenféle feladatokhoz
valamennyire illik érteni. Ez még akkor is így van, ha van gazdája a
tördelésnek és az adminisztrációs feladatoknak. (Hadd mutatom be őket is:
tördelőnk Gergó Ágnes, adminisztrátorunk pedig Mogyoróssyné Fogarassy
Julianna.)
Magam tehát olvasószerkesztő vagyok, de tevékenységeim - széles körét tekintve
- hasonlítanak az irodavezetői munkához is.
Azért időztem el ennél a gondolatnál egy kicsit, mert a katolikus írott sajtót
ismerem valamennyire, és úgy gondolom, akik ezen a területen dolgoznak, és
hallgatják az adást, magukra fognak ismerni. Minden ilyen helyen sokszerű munka
folyik a szubszidiaritás jegyében. Ez annyit jelent, hogy nagy önállósággal és
gyorsan illik megoldani olykor nagyon különböző részfeladatokat, legyen az
cikkírás avagy postázás.
Most vissza 1994-hez. Belépésemkor rövid megbeszélés zajlott le Szabó Feri
főszerkesztő és énközöttem. Ennek során Feri elég gyorsan rákanyarodott arra,
hogy mihez is értek, és hogyan jellemezném munkásságomat. Én olyasvalamit
mondtam neki, hogy szorgalmasan és odafigyeléssel szoktam dolgozni. Máig
emlékszem rá, hogy ezen elmosolyodott. Pedig eléggé a lényeget mondtam. Mindig
is kitartóan figyeltem a rám testált munkákra. Ha visszatekintek a tizenvalahány
évre, amely mögöttem van, legrövidebben ma is így foglalhatom össze
tevékenységeimet: összeszedetten és szorgalommal dolgozom.
Aki valamennyire is ismeri a jezsuitákat, tudja, hogy ez a rend hosszasan képzi
bel- és külföldön tagjait. Ez hatalmas szellemi kincs, mégpedig az egész
világról összehalmozott anyag, mely nyilvánosságot érdemel. Mikor ezen
elgondolkodtam, egyértelművé vált: nekem egyetlen lehetséges értelmes feladatom
akadhat: éspedig munkámmal előmozdítani, hogy ez a tudáshalmaz minél több emberhez
eljusson írásos formában. Elsősorban a folyóiratunkon, a Távlatokon
keresztül, de az általuk írt, szerkesztett köteteken keresztül is.
1994 óta a vaskos folyóiratunk több mint 50 számának megszületésében vettem
részt cikkek megírásával, más szerzők anyagainak számítógépbe vitelével, hol
beírva, hol szkennelve, újabban pedig mind gyakrabban e-mailről beemelve. Az
évek során legalább száz kisebb-nagyobb könyv sajtó alá rendezését mozdítottam
elő elsősorban lektori, korrektori, de szövegbeviteli munkákkal is. Ezek
alkották munkáim gerincét.
Ez persze nem minden. Viszonylag rendszeresen írok a másik jezsuita lapnak, A
Szív újságnak is. Többnyire felkérésre, de anélkül is. Részt veszek a
Prohászka-kutatócsoport munkájában. Eddig két előadást tartottam, de Prohászka
Naplójegyzeteinek a megjelentetésében is aktívan részt vettem. Tegnap fejeztem
be pl. egy Prohászka breviárium anyagainak az átfésülését. Ezt a könyvet
szintén Szabó Ferenc szerkesztette egybe a szent életű püspök érdekes és máig
ható mondanivalójú írásai alapján.
Újságírói törekvéseim jó egy évtizede változatlanok: Olyan cikkeket kívánok
megfogalmazni, melyek segítenek élni az olvasónak. Olyan cikkeket írok, melyek
az olvasó valamely feltételezett súlyponti problémáját, konfliktusát segítik oldani,
vagy előmozdítják tájékozódását a mai magyar valóságban. Sok könyvismertetésem
írásakor az a célom: feltárni a mű tartalmát, hogy aki akarja megismerkedhessen
a kötet részleteivel. Szerintem úgy kell írni, hogy az olvasó olvasásra
fordított ideje megtérüljön, úgy kell írni, hogy az olvasó hasznára legyen a
cikk tartalma.
Sokszor hallom az előfizetőktől, hogy a Távlatok vigasztalásukra vannak,
szemnyitogatók az itt közölt írások. Jól esik ilyeneket hallani.
A lap munkastílusáról nyilván beszámolt a főszerkesztő Szabó Ferenc. Itt
röviden csak annyit jegyzek meg, hogy nincs, mert nem lehet évekre előre
koncepciót kialakítani. Annyira sűrűn változik minden, hogy folyamatosan
tervezzük át és át tématerveinket. De bármiről írjunk is, mindennek a hátterében
az egyház tanítása áll.
A Távlatok külalakja már most is színvonalas. Olykor úgy vélem mégis,
hogy szebbé tehetné egy-egy jól megválasztott grafika, csakhogy nehéz jól
dolgozó megfizethető grafikust találni. Azt is szeretném, ha a cikkek után
közölnénk egy nethelyet, ahol fogadhatjuk az olvasók véleményét, és párbeszédbe
keveredhetnénk velük. Ez talán megvalósul előbb-utóbb.
Utolsó kommentek