Tegnap valamelyik tévécsatorna úgy viselkedett valóban, mint a kanális, mint egy kloaka. Informatikai játékok között hozott egy képet a megfeszített és anyaszült meztelen Krisztusról azzal a megjegyzéssel, hogy itt kvázi egy öltöztető babával állunk szemben, s mindjárt be is mutatta: a kép melletti ruhadarabokkal, pl. mikulásnak lehetett az egér segítségével felöltöztetni. Ekkora arcátlanság láttán dermedten meredtem a képernyőre, és nem kapcsoltam át a jelenséget más csatornára, csakúgy, mint néhány hete sem, mikor a földrengést észlelve nem indultunk el az ajtónyílás irányába, hanem csak azt vártuk, hogy mi lesz. Elsőként az ugrott be, hogy a Mohamed karikatúráért vad megtorlást helyeztek kilátásba a moszlimok. És mi... Utóbb pedig azon gondolkoztam el, hogy még a csatorna nevére sem emlékszem, hogy néven nevezve ledisznózzam a programért felelőst hallatlan gusztustalansága miatt. Marad az, hogy az ismeretlen tettes ellen emelek szót: „Tapintatlan, piszkos ember!!!” ... és morgok még egy sort: Quousque tandem abutere atheisti patientia nostra?
* * *Mivel oldjam ezt az elemi keserűséget, melynek okozói az újabb időkben mintha gyakrabban frocliznának bennünket, béketűrőket? Talán egy ma reggeli élményemmel. Munkába jövet a Sodrás utcában zörgő hangra lettem figyelmes. Az egyik kopasz fán föl-le futkározott, kergetőzött két kis mókus. Játszottak. A száraz fakéreg csakugyan zörgött a kis állatok karmaitól. Néhány másodpercre megálltam gyönyörködni bennük. Nemrég is láttam egyet az iroda ablakából. A szomszédban lévő marokkói követség kertjében futkosott egy mókus, majd mindenféle útlevél és vízum felmutatását nélkülözve átrepült Magyarországra a marokkói légtérből – könnyedebben végigfutva a villanydróton, mint egy kötéltáncos –, és a szemközti fenyőfán tűnt el, mielőtt bárki is igazoltathatta volna.
Utolsó kommentek