2007.02.26. 14:51 emmausz
Neki segítettek a madarak
A szokásos kuszaságú kézirat úgy néz ki, hogy az eleje a közepén van, a végével kezdünk, a
többit pedig áthúzások, beleírások jellemzik. Na ezeket egyáltalán nem (gar
nicht! – mondja a német) tojejájja a
szkenner. Ad az nekem olyan szövegeket-szövegtorzókat, hogy csak na.
Pl. világ helyett ma valagat adott, néha dühöngök, néha vihongok, de fogy a szókupac,
hogy jól vasalt szöveggé álljon össze. Ma az a meglepetés ért, hogy a múltkor
beszkennelt szövegtest ugyan még nem állt be az említett jólvasaltság szintjére,
mégis megkaptam a következő adagot, csakhogy szétollózva találtam benne a már
említett szövegdarabok néhány elemét, azzal, hogy a többit is felhasználjuk
később, de most az újra gyúrt szöveget ápoljam. Ápoltam is egész nap a 15
oldalt. Most lassan a műszak vége jön, amikor is úgy érzem, engem kellene
ápolni valakinek. Szóval azt mondom, hogy nyiff-nyaff... De ma még győztem, megvan a 16 lapnyi folyószöveg-tekercs. Tudod-e még követni, mit mondtam – Hamupipőke?
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr65167440
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek