Egy régi-új lap jelent meg újra
Krómer István főszerkesztésével: Az IGEN. Régen előfizettem rá, később vettem a
templomban, még később veszegettem olykor, főleg a növekedő gyerekek kedvéért, aztán a jezsuitáknál el-elolvastam az engem érdeklő dolgokat. Aztán
szünet. Igaz, én se vagyok jelenleg már az a kimondottan
egy-etemi éveit taposó
diák. Mégis. És most újra. Jó volt kézbe venni.
Egy skótvicc az IGENből: Hogy
hívják a skót hernyót? – Sóhernyó.
Egy cikkcím, a mellékletéből: Te
hol zabálol?
Egy mai (márc. 8.) aktualitás: É. betegen fekszik ágyban, párnák között: Mondom: É. ma „pihe”-nőnapon van.
Egy rövidke megemlékezés egy
három éve érkezett legényke születésnapjáról:
3 éve született Ágoston unoka: Isten
áldja meg minden hétköznapon, és ezen a napon még inkább!
Uncsi, te, hallod-e? – ezt üzeni Dí-dá-dú nagyapa.
Egy doboz jó minőségű színes
ceruzát viszünk Neked, amilyenekről Kosztolányi is álmodott.
Egy ceruzahegyező gépet is, amiről még Te sem mersz álmodni. Emlékszem,
nálunk nagyon szerettél ceruzát hegyezni.
Egy Weöres-vers is dukál Neked, mert szereted a verseket:
Egy
hegy
megy.
Szembejön a másik hegy.
Ordítanak ordasok,
Össze ne morzsoljatok!
Te is hegy, én is hegy,
nekünk ugyan egyre megy.
Utolsó kommentek