Mickey webnaplója

Zsuzsa tudatos valaki. Keresi az összefüggéseket, megnevezi az eltéréseket, most éppen arra a nyelvjárásra vonatkozólag, melyben él. Hogy segítsek neki, néhány alapösszefüggést idecitálok az általuk használt nyugat-dunántúli nyelvjárásról a net jóvoltából:
Kiejtés: Erős fokú az l-ezés, vagyis az a jelenség, amikor „ly” helyett „l”-et ejtenek (pl. milyen >> millän). A köznyelvi (írott) „l” szó végén, illetve hosszú magánhangzó utáni gyakran kiesik (pl. körülbelül >> körü(l)bälü, szállni >> szányi). A köznyelvi „ú”, „ű”, „í” helyett elég általánosan rövid „u”, „ü”, „i” hangzik, (pl.: tűz >> tüz, víz >> viz). Általános még a palatalizáció (írni >> irnyi, kalapja >> kalaptya, jön >> gyün, ahol a „gy” kissé „dzs”-be hajló, Burgenlandban a „gy” egészen „dzs”-vé válik (pl. gyerek >> dzsärëk).
Szókincs: Igen helyett gyakran a németből eredő "ja" szót használják.
Hát ezzel a rövid adalékkal szolgálhatok, hogy még érdekesebb legyen tájnyelvi kifejezéseinek gyűjteménye, mely úgy született, hogy néhány év helyben tartózkodás alatt feljegyezte azokat a kifejezéseket, szavakat, melyek bp.-i fülének újszerűeknek tűntek. Megjegyzem, magam is nagyon szerettem az ízes tájnyelveket. Pápaiul tudtam is beszélnyi évekig, ho ott szógáltam a seregbe. Sajnos, mára kikopott emlékezetemből. Mindenkit arra buzdítanék, hogy esze ágába se jöjjön lemondani a helyi nyelvi fűszerekről, receptekről, teljes fogásokról.