Mickey webnaplója

Úgy látszik széles körben terjed a nosztalgiázás. Egyik honlapon bukkantam régi mosópor nevekre. Ezeket sorolták Duna, Tisztaság, Rapid. Pedig nem így indult... Az ötvenes években volt az Asszonydicséret és a Persil. Mindkettő szappanalapú mosószer volt, s a csomagolására festett szövegeken kívül nem igazán lehetett megkülönböztetni őket. Olyanok voltak, mint a Mecsek és a Balaton kocka. (Ezek csokoládénak látszó tárgyak voltak, némi nugáttal, ostyával, letört póklábbal, meg törekkel elvegyítve. Különbség az árukban volt. A Mecsek fogy. ára 25 fillér, a Balaton kockáé 30 fillér volt.)  Visszatérve az Asszonydicséretre meg a Persilre, szintén faxni-számba ment, hogy egyikhez vagy a másikhoz ragaszkodott a ház tisztaságfelelőse. Vagy ahogy a kisközért alacsony, rekedt hangú és idős boltvezető kartársa kifejezte – miután „és még mit” c. felszólítására a sorban álló azt mondta: kérek egy Asszonydicséretet –: Hölgyem, momentán csak Persil-dicséret van! És visszadugta füle mögé tintaceruzáját.
Nos, ha már nem leszek ilyen locsifecsi, azonnal folytatni fogom eredeti gondolatmenetemet. Ott tartottam, hogy a hatvanas évektől kezdve fejlődött a választék. Lett IKKA-pecérek részére Dobbelmann mosópor importból visszamaradt holland minőség ajándékmütyürrel, műanyag-meglepetésekkel. Maga a mosópor nem is érdekelt minket, bár jó illatú volt. De volt magyar Biopon, Radion, s később az endékás Spee. És aztán a Tomi. Tomi color, Tomi super, és társai. De nem akarok megérkezni a jelenbe. Belebújok képzeletbeli Tisza cipőmbe, vagy ha akarod a gulatskiba, felhúzom Trapperemet, bekapcsolom a Wartburg rádióját és meghallgatok egy Dire Straits-számot. Most nagyképűsködök, hogy meghallgatok. Ez nem egészen így van. Két napja üldöz egy számuk, s nem megy ki a fejemből. Kiűzhetetlen. Már talán a nyolcvanas években is tetszett, amikor Siófokon nyaraltunk beutalóval, s a klubszobában rendezett ismerkedési esten egy pali játszotta egy elektromos orgonán, s énekelt is hozzá. Jól csinálta. Igen, 986-ban volt, mert ott néztük Maradonát, s a világbajnokságot, melyet meg is nyert Argentína. Itt most abbahagyom, mert a Dire Strait-szám továbbra is bennem lüktet, s nincs az az Asszonydicséret, mely kimosná agyamból a melódiát.