Túl néhány megtartott Szentségimádás megszövegezésén,
élményén, az fogamzódott meg bennem, hogy
a egyszer néhány melódiát kellene háttérzenének bedobni, néhány evangéliumi
szöveg felolvasásához. Ezek a jól megválasztott zenék rezonálnának a felhangzó
szentírási szövegekkel, mintegy többdimenziós valóságát mutatnák meg. Mint a kegyelemmel
együttműködő pap, aki a szentségeket kiszolgáltatva felerősíti a kegyelem
amplitudóját, mert maga is azonosul vele. Ilyen volna a
Kis éji zene második tétele, mely alatt
felolvashatnánk Jézus tékozló
fiúról és az irgalmas Atyáról szóló történetét.
Kedvenc zeneszámom elhangozhatna, amikor magamban imádkozom
csendesen. Szív küldi...
A Jó Pásztorról szóló alá mehetne Händel Messiásának
pastoraleja.
A Krisztusról szóló
páli himnuszok alatt talán az alleluja szintén a Messiásból, Bach airja, és az
amerikai Purvis Pax vobiscumja, vagy a motetták egynémelyike, mely oda illő és nyugodt.
A lényeg: párhuzamosan szólna a zene és
a szöveg, mert „méltón így se dicsérnének”, de legalább kísérletet tennénk
arra, kihozni magunkból mindazt, ami egyáltalán telik tőlünk.
2007.05.04. 11:08 emmausz
Mit adhatok én Néked?
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr675167500
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek