Mickey webnaplója

Az apokalipszis elején az efezusi egyháznak szól a figyelmeztetés: elhagytad első szeretetedet. Az első szeretet pedig a jegyesek kölcsönös szeretete, melyben mindent remélnek a másiktól, mikor jobban szeretik a másikat maguknál.
Nem is olyan ritka az, hogy szépet álmodunk, mely aztán a megvalósulás során semmivé lesz, vagy torz formát ölt. Hová lesznek álmaink? Ki tudja!
Nagyon sokféle álmunk volt és van.
Szent-Györgyi Alberté a C vitamin volt. Elképzelése szerint találmánya csak jó célokra alkalmas. Az élet támogatója. Igen elképedt, mikor a náci tengeralattjárókban tett látogatása során felfedezte, hogy mégis alkalmas háborús célokra.
Egy francia úr találta fel, hogy egyszerű raktári körülményekkel és nagy tételek kínálásával olcsóbbá teheti a vásárlók számára az árukat. Megkérdezem: Melyik áruházláncot, bevásárlóközpontot érdekli a vásárló. A pénze az igen.
Robert Schuman, De Gasperi és Konrad Adenauer megálmodták a közös Európát, hogy az a kultúrák megőrzésének színtere, s kellő felfejlesztés után a kontinensnyi nemzetcsoportok szép együttese legyen, melyben nem lesz többé háborúskodás, sem egymást kiszorítani kívánó vetélkedés. Hol tartunk ettől? A globális cégek prédája, a nagy nemzetek érdekérvényesítésének a helye, ahol a felzárkózókkal kötött különalkuk gyarmati sorban tartják az újakat. A módszeres züllesztés folyamatos.
A szerzetesrendek alakulása is efféle. Assisi Szent Ferenc óvja Leó testvért, s többszöri nekifutás után végül is lebeszéli róla, hogy zsolozsmáskönyvet tartson magának. Hol van ma a szegénység úrnőjével kötött szerződés? Tévedés ne essék, nem vagyok a ferencesek ellensége, pl. nagy tisztelettel gondolok Böjte Csabára, de másokra is.
A nagy egyházi rendezvények szentmisék során a lapok beszámolnak róla, ki mindenki volt jelen, merthogy ezek nagyon alkalmasak a találkozásokra. de ezek a katolikus lapok nem számolnak be arról, hogy jelen volt az Isten, aki személy, és alkalmat adott a vele való találkozásra. A lapok beszámolnak arról, hogy mekkora lakomát csaptak a vendégek tiszteletére, de nem számolnak be róla, hogy az élő Eucharisztiát magukhoz vették a jelenlévők, s elteltek kegyelemmel. Nem szeretném, ha szent fazéknak gondolnál engem, de csak megkérdezem: Hiszik-e a résztvevők, hiszi-e a keresztény média, hogy a személyes Isten jár-kel köztünk, mikor misére megyünk, s mikor áldozunk, mikor nagy egyházi találkozókon együtt vagyunk. Érdekes módon szinte sose említik, pedig az Ő nevében találkoznak a keresztények, a hívek, a klérus, a világiak. Hová lettek álmaink, hová lett első szeretetünk?