Mickey webnaplója

Egy s más az életállapotokról: Lehet, hogy nincs nagyobb problémánk, mintsem ilyesmiken rágódni, hogy melyik életállapot tökéletesebb: a szerzetesi avagy a világi. Hiszen régen túl vagyunk már e döntés meghozatalán. Mégis valahogyan egyszerre többünk látómezejébe került ez a kérdés, ezért olvastam érdeklődéssel a szerzetesség teológiájáról írt tanulmányt.
Nemeshegyi Péter megfogalmazása szerint a szerzetesek életállapotáról korábban azt mondták: status perfectionis (a tökéletesség állapotában lévő). A zsinat óta a megszentelt élet követőinek nevezik őket, mely dinamikusabb megfogalmazás. De továbbra is azt sugallja, hogy a világiak élete nem megszentelt lét, pedig ez ellentétes a II. vatikáni zsinat tanításával, mely kimondja:  „Az Úr Jézus, minden tökéletesség isteni mestere és példaképe, minden egyes tanítványát, együttesen és egyenként, különbségtétel nélkül hívta az életszentségre, amelynek ő a szerzője és bevégzője: „Legyetek tökéletesek, amint a ti mennyei Atyátok tökéletes” (Mt 5,48). Hiszen mindegyikükre elküldte a Szentlelket, hogy belsőleg mozgassa őket, hogy szeressék Istent teljes szívükből, teljes lelkükből, teljes elméjükből és minden erejükből, és hogy úgy szeressék egymást, ahogy Krisztus szerette őket.” (Lumen gentium 40) E szerint a zsinati kijelentés szerint az a szeretet, amely az életszentség és tökéletesség egyetlen abszolút mértéke, minden életállapotban megvalósítható. Hozzáteszi még Nemeshegyi Péter, hogy a keresztény tökéletesség csak az erre való törekvésben áll, mert egyedül Isten tökéletes.
Ez nekem azt jelenti, hogy a vita eldőlt, csakhogy a vitázók agya még őrzi a nem létező tökéletesség látszatát, és a másik oldaltól ennek megerősítését reméli. Pedig szerintem is ugyanolyan lehetőségeket rejtenek az életállapotok, csakhogy az egyik közvetlenül, a másik közvetetten (ha úgy tetszik az előző egyszerűbben, a második bonyolultabban) kapcsolja az embert Istenhez. Az egyik egyeseknek, a másik ketteseknek való.
Akik tehát úgy vélik, hogy ők választották a jobbik részt, nem tesznek mást, mint védik mundérjuk becsületét. És ez mindkét tábor ajkáról hiteles, hiszen azért választották, mert nekik az a követendő út, ugyanezért fölösleges is a saját portékám mellett érvelni. Úgy gondolom, eléggé ostoba dolog az almának az prédikálni, hogy ő jobb, mint a körte. Hogy az alma élete boldogabb, mint a körtéé. Ugyan már miért volna önmagában jobb? Szerzetesek és házasok egyaránt szenvednek olykor, s egyaránt boldogok máskor. A mi oldalunkról nézve is járja egy közhely, miszerint a házasság olyan kalitka, melyből a bent lévők kikívánkoznak, s amibe a kint lévők bekívánkoznak. Ám ez pusztán kísértés mind a bent lévők, mind pedig a kint lévők számára. 
A jól megválasztott életállapot egyik fokmérőjének az állapotszerű örömet tekintik sokan. Magam nem hiszem, hogy ez volna a kizárólagos kritérium. A Több öröm talán inkább, tehát hogy mely életállapottól remél az illető több örömöt. Ez a több is igen relatív, s személyiségfüggő. Mindenki csak saját magához képest mutat több vagy kevesebb örömöt. Örömben képes fejlődni, de életének különféle szakaszaiban is több-kevesebb öröme van kinek-kinek. Örömteli lehet bármelyik életállapotban élő ember, ha megtalálta magát benne. Ez akkor van, ha Istenhez fűződő kapcsolata élő és egészséges, akkor van, ha élete helyesen tükrözi azt, amire teremtve van, amire megálmodta őt az Isten. Akkor van, ha szeretettel veszik körül társai, illetve a családja. Az érzelmi feldobódásnak és hiányának egyaránt szerepe van életünkben. A hűség olykor valóban kényelmetlen tud lenni. Az előzőekre visszatérve feltehető a kérdés: Örült-e Jézus folyamatosan? Szerintem nem. Voltak borús percei, órái is. Ettől még lelke mélyén boldog maradt. De ki meri azt mondani, hogy örült Jézus, pl. amikor megkérdezte tanítványaitól: Ti is el akartok menni? Vagy mikor azt mondta: Mondjátok meg annak a rókának. Vagy amikor így szólt: Ne tegyétek vásárcsarnokká Atyám házát. Vagy amikor haza akarták vinni erőszakkal, s ő nagyon erőteljes kifejezésekkel tiltakozott ellene. Úgy gondolom, egyáltalán nem, noha ennek ellenére boldog maradhatott.