Ma Jézus Szíve ünnepe van. Az áldozás utáni könyörgés (hogy miért nem lehet imának nevezni, nem tudom. Ma a könyörgésnek beszűkültebb értelme van.) szövege ez:
Urunk, Istenünk! A szeretet szentsége gyújtsa lángra szívünket. Ez kössön össze minket mindenkor szent Fiaddal, és tanítson arra, hogy felismerjük Őt testvéreinkben. Krisztus, a mi Urunk által.
Első nekifutásra ezt jelenti a szöveg: Jézus teste és vére kössön össze bennünket Jézussal, és segítsen felismerni Jézust felebarátainkban Jézus által. Ám ha hiszem, hogy az Eucharisztia maga az élő Jézus, nem köthet össze vele (saját magával). Mint ahogyan én se köthetem össze magamat magammal. Csak akkor közvetíthet közöttünk, ha nem azonos egyikünkkel sem. Miért ment át e szűrőn ez a szöveg? Nem tudom.
Persze lehet, hogy az „Ez kössön össze” kitétel alanya a láng, vagy a láng által gerjesztett gyulladás, vagy az Eucharisztiához való járulás szokása, esetleg a szívünk, avagy az áldozás után bennünk kelt érzés, nem tudom.
De tudnám, ha nem volna zűr a megfogalmazással. Feleim az Úrban, jól van ez így a XXI. században? Nincs, aki kicserélje?
Utolsó kommentek