Mickey webnaplója

Megérkezett a meleg, megérkezett a szerekesztőségbe a folyóiratunk. Idefele megnéztem a posta nyitva tartását, mert hamar túl akarrtam lenni a tiszteletpéldányok küldésével különös tekintettel kilóimra, a hőségre, s a folyóiratok sokaságára. 9 előtt visszaérkeztem. Mondja is SzF: ilyen hamar visszaértél? Mire én: Legközelebb lassabban megyek.
Ma ismételik a tegnapi hírt eseményt A ballib. koalíció két pártja megegyezett. A hír szót azért húztam át, mert valójában nem hír. Hír az lett volna, ha nem egyezik meg. Ám az érdekösszefonódások ezt teljesen kizárják. Persze ettől a megegyezéstől a nemzet még nem lett boldog, különösen is azért nem, mert a megegyezés az adófizetők további burkolt sarcolásáról szólnak. A magánbiztosítók életre hívása jobb buli, mint a közterületre rajzolt csíkért parkolási díjat szedni. Miközben adókból épül a közút, s a benzin árában folyamatosan fizetünk érte. Javasolom az apánk kínja adót is bevezetni, mert már minden anyánk kínjáért fizetünk. Sőt az ő anyjuk kínjáért is.
A nap híre, hogy az összevert filmkészítő (Kármán Irén) a fenyegetések ellenére se hagyja félbe munkáját. Az olajszőkítő maffia titkait kutatja. Az ügyet 80 évre titkosították. Ennek pedig egyetlen oka lehet csak. A titkosítás elrendelőinek az érdeke. Ha gyerekek volnánk, megérteném, hogy gyengeség (törvénytelenség) esetén ott a „ház”. Mert aki oda bújik, azt nem lehet megfogni (Nem ér a nevem, káposzta a fejem.). Ámbár biztos védelem nincs a gyerekek között se, mert ismerős az a mondóka is, hogy egér, egér ki a házból, most jöttem a kávéházból, aki háromra nem jön ki, az lesz a fogó. Nem kellene a titkosítások oldására is kitalálni a háromig való számolást? Mindenesetre minden elismerésem a megvert nő bátorságának, aki a „bátor” arctalan bűnszövetséggel szembeszáll.
Ma arról olvastunk reggel, hogy Ábrám 75 éves korában felkerekedett minden javaival együtt, hogy az Úrnak engedelmeskedve elhagyja Ur városát, s Kánaán megkeresésére induljon. Nagyon mai a dolog. A zöldek becslése szerint a klímadurvulás miatt milliók felkerekedése várható, de vajon hová fognak menni? Hol van ma kiszámítható időjárás, biztonság, letelepedési lehetőséggel. S ha nincs ilyen, egymásnak mennek az emberek?
Ma olvastuk az evangéliumban, hogy jobban teszem, ha a saját szememet szabadítom meg a benne lévő „gerendá”-tól, semmint hogy a másikéból akarjam eltávolítani a „szálká”-t. Ez jó. Ez jó humoros, ez jó szigorú is. Azt mondja el, hogy a legideálisabb kritika az, amelyik nincs. Mert mindenki a másik szemében szeret kotorászni, noha...
Ez nekem mindig feladja a leckét. Na jó, törekszem, törekszem, sajnos öregszem is.
Nektek szép napot (nekem szelet és felhőket).