Mickey webnaplója

Ma Anna és Jákim napja van. Csak egy élő Jákimot ismerek, de Anna és Anikó sok van a rokonságban. Elsősorban is anyánk. Szép magyar neve volt: Farkas Anna. De itt van pl. húgunk, Anikó, de Csia lánykája is Anna. Aztán Estelle unokánk második neve is Anna. Apám öccsének lánya ugyancsak Anikó, s ha negyedikként is lányunk született volna, őt is Anikónak hívtuk volna.
Minden Annát, Ancsát, Pannát, Pankát, Nusit, Annust, Anikát, Pannikát Isten éltessen! Megpróbálok egy tegnap olvasott viccet felidézni nekik ajándékképpen.
A szórakozott professzorék költözködnek. A feleség reggel megpróbálja értésére adni férjének, hogy ma délben fognak költözködni, tehát ne jöjjön ide a régi lakásba, hanem már az új címre, mert addigra már ott fognak lakni.
Mennek hát dolgukra.
A professzor persze a régi címre ballag haza, de üresen találja a lakást. Eszébe jutnak felesége intő szavai, csakhogy elfelejtette az új címet. Ám nem azért professzor, hogy egy problémát ne tudna megoldani, legyen az bármiféle. Lemegy hát az utcára, és megkérdezi az arra menő lánykát, hogy nem látott-e egy sok bútorral megrakott autót délelőtt?
Mire a lányka azt mondja: Ó, hogyne, nagyon is láttam.
Most újra kérdez a professzor: És nem tudod véletlenül, hogy merre ment?
A lányka ezt válaszolja: De igen. Tudom, papa. Gyere velem. Megmutatom neked, hogy hol lakunk.