A Soucyban készült képek között van egy, amelyen ócska
fejhallgatóval a fejemen szerepelek, s nem véletlenül. Már tavaly is gyakran
hallgattam a francia URH-adások valamelyikét. Rengeteg adót lehet fogni Lyonban
és térségében. Ám itt, Párizstól jó száz km-re töredékét. Ez abból adódhat,
hogy az URH-adások hatótávolsága kb. 80 km. Semmiképpen se érik el a száz km-t. S
csakugyan, többször leszámoltam kis léptetős rendszerű készülékemen a vehető
adókat, összesen 12 ilyen volt. Utánanéztem, ezt kevesebb mint 10%-a a francia
adóknak. Hármat tudtam azonosítani, a Radio du livre-t, a radio classique-ot és
a radio nostalgie-t. Főleg a két utóbbinál horgonyoztam le, mert egyik a komoly
műfajjal, a másik ifjúságomat idéző oldies műsorokkal bombázott. Egy alkalommal,
vasárnap délelőtt kivételesen kedves zenéket hallgattam: a hozzám mostanában közel álló
tangóharmonikás számokat, s ismert s kevéssé ismert sanzonokat sugároztak:
amolyan francia „szív küldi” volt. Még sokáig hallgattam volna, de nem ezért
mentünk ki, hogy felügyeljem a helyi adások műsorrendjét.
Mégis megemlítettem lányunknak, Évának, hogy 12 adó fogható
helyben. Meglepődött, mert hagyományos rádiójukon jó, ha hármat sikerült
hallgatnia. Ezen meg én lepődtem meg. Nosza, ráhagytam a bp.-i Auchanban 1
euróért vett minirádiómat azzal, hogy „amikor majd a gyerekek iskolába mennek, te itthon
maradsz Estelle-lel, aki viszont még nappal is alszik. És akkor Te a kertben kapirgálsz.
Néha elszórakoztat ez a kis ketyere, ha te is akarod.
Mikor elmondtam neki, hogy leginkább én hallgatom otthon, de még legalább kettő
darab van a lakásunkban ilyen rádiócskából, kötélnek állt - és elfogadta.
Utolsó kommentek