Mickey webnaplója

Gábor mutatta a MN szombati mellékletét, s benne egy szösszenetet a be igekötő terjedéséről. Temesi Ferenc úgy véli, hogy a divatos bee-getést a bebukik indította. Én mást vélek. Először lőn a normális igekötők halmaza elkülönült jelentéssel. Majd jöve az elvállal helyett a felvállal (70-es évek eleje). Úgy képzeltem, aki felvállal, az nemcsak hogy elvállal vmit, hanem alá is áll, mintegy a vállára emeli. Ezért több a felvállal. De rá kellett döbbennem, hogy felesleges racionális indítékok után ácsingózni, mert nem erről van szó. Ez divat. És ugye a divat szélsőségeiben sem az ésszerűség iránt érdeklődünk elsősorban. (Elég, ha a holmi cuki.) Nos, a felvállal nem volt hosszú életű, mert kilökte helyéről a még ortopédebb bevállal. Nincs itt másról szó, mint arról: Rám figyeljetek, emberek, én egész másképp mondok mindent. Ám elég hamar nagyon sokan másképp kezdtek mondani mindent. Már nem rászóltak vkire, hanem beszóltak. – Temesi figyelmét elkerülte, pedig a leggyakrabban használt csámpás szó. Abban viszont igaza van, hogy nagyon gyakran használják a beájul, beelőz, beújít stb. fordulatokat. Grétsy szerint magától elmúlik, mint idáig minden torz jelenség, az idő eljár majd felette. egyet tehetünk, magunk nem használjuk, nem terjesztjük. Pedig nagyon érdekes volna beállni a sorba és be-beszéddel teljessé tenni a be-divatot. Veszek egy semleges szöveget, hogy érzékeltessem, mire gondolok. Azt mondják a pszichológusok, ha valamit eltúlozunk, hamarabb vége lesz. Hát rajta:
Bejöttem, beláttam, begyőztem – mondja be Julius cézár.
Már minálunk babám az jött be szokásba: Nem szedik be nem, nem, nem szedik be meggyet fedeles kosárba. Bemegy a legény a fába, a meggyfa tetejébe, oszt beszedi a meggyet, te meg babám tedd be a fedeles kosárba.
Ki korán bekel, aranyat belel.
Beszólj szám, be fáj fejem!
Stb. bebolondulásig.