Két nő beszélget.
Az egyik: – Drágám, olyan csodálatos a frizurád, mintha csak egy szép paróka volna.
A másik: – Nem olyan, hanem az.
Mire az egyik újra: – Nahát, még ilyet! Szavamra, nem is látszik annak.
2007.08.15. 08:32 emmausz
Mária csokra
A világ nem vesz tudomást Szűz Mária mennybevételéről. A jezsuiták megkülönböztetett
figyelmességgel új hatalmas, mintegy félméteres friss csokrot helyeznek el a
kápolnában az oltár előtt. A sötét növényzöld előtt pompás kontrasztban a
nagytányérú sárga, rajzos kontúrú gerberák, körülöttük a bimbózó és virágzó
tűzliliomok, tőlük balra különféle színű és fajtájú rózsák. Közelebb megyek
megtapogatni őket, mert olyan hihetetlenül színesek, hogy azt vélem, művirág, s
nem valódi az egész költemény. De nem. Tényleg valódiak, tele vitalitással,
tele Istentől származó tökéletességükkel.
Most egy kicsit elszégyellem magam, mert ez az ugrálás a mű és az
eredeti között nem az én találmányom. Én John Steinbecknél olvastam egyik
regényében kb. ebben a formában:
Két nő beszélget.
Az egyik: – Drágám, olyan csodálatos a frizurád, mintha csak egy szép paróka volna.
A másik: – Nem olyan, hanem az.
Mire az egyik újra: – Nahát, még ilyet! Szavamra, nem is látszik annak.
Két nő beszélget.
Az egyik: – Drágám, olyan csodálatos a frizurád, mintha csak egy szép paróka volna.
A másik: – Nem olyan, hanem az.
Mire az egyik újra: – Nahát, még ilyet! Szavamra, nem is látszik annak.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr175167601
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek