Mickey webnaplója

Jog és erkölcs, pénz és igazi értékek
Az első párost csak azért biggyesztettem a fogalmak elé, hogy érzékeltessem a kategóriák távolságát egymástól. A jog ugyanis olyan távol van az erkölcstől, mint Makó Jeruzsálemtől (és ezen nem változtat az sem, hogy Makó egy vitéz neve, aki csakugyan még messze járt Jeruzsálemtől, így ragadt nevéhez ez a mondás.)
Éppen napjaink történései bizonyítják, hogy a jogba belefér a cinizmus, és aki élni kíván vele, meg is teszi (Megveszlek kilóra.), az erkölcsbe nem fér bele. A jogba belefér a nyílt vagy burkolt agresszió (az általános emberi értékek nem számítanak), gondoljunk csak az elhíresült kijelentésre (Ütünk, vágunk, támadunk, csalunk, csak a siker számít, s majd a végén rendezzük a perköltségeket!), az erkölcsbe nem. Mert az erkölcs az aranyszabály mentén halad: Amit szeretnék, hogy mások megtegyenek velem (nekem), azt teszem én is velük (nekik). Aki erkölcsös, az az értékeket képviseli, és ha úgy adódik, bizony kénytelen olykor akár érdekei ellen eljárni. Mert a tisztelet és a szeretetparancs a mércéje. Ha Istent ismer, akkor minden erejéből törekszik kedvére lenni, neki élni a szeretetparancs szerint, és paralel embertársait úgy kell szeretnie, mint saját magát, ha ateista, akkor a humanitás fogja vissza kezét, hogy bármit vétsen az emberi méltóság ellen. Végtére is ugyanúgy jár el, mint az istenhívő: azt teszi, amit szeretne, hogy mások neki tegyenek. Hol van itt üzleti számítás, hol a gátlástalan önérvényesítés?
Élő példaként lebeg szemeim előtt a kitüntetett majd nyugdíjazott rendőr főkapitány arcátlan kijelentése, aki – miután előre eltervezett módon megverette az ország-világból idecsődített rendőrökkel a jobboldali ünneplők ezreit – (a televízión mindenki láthatta, aki nem vak) ugyancsak a televízió nyilvánossága előtt vágta oda több ízben a tiltakozóknak: Tessenek feljelentést tenni a tisztelt ügyészségen. Aki nem ért velem egyet, hadd kérdezzem meg tőle: Hány forinttal lehet kiegyenlíteni a különféle fokban alkalmazott fizikai vagy szellemi erőszakot? Normális-e egyáltalán egy ilyenféle felvetés?
Aki mindent pénzzel akar megvásárolni, annak a figyelmébe ajánlom a lakatlan szigetet, s kérdezem, hány dollárért (euróért) képes egy pohár vízhez jutni vagy egy falat kenyérhez? Ennyit a pénz abszolút értékéről.
Mindezt azért gondolom megosztani másokkal, mert a média zömmel az önérvényesítést és a joggal való élést sulykolja egy olyan országban, ahol a jogászok egy része arcpirítóan elfogult, tudván tudva, hogy balról is neki fütyül, jobbról is neki fütyül a fülemüle.