Hányan gondolkoztunk el azon, kinek is adjuk 1%-unkat. Végül is – ha egyáltalán vettük a fáradságot – egyvalamely szervezet megkapta ezt a pénzt. Párhuzamosan ötlött fel bennem: Mi van a másodikkal, Uram bocsá’ egy harmadikkal is akár. Mindenféle megszorítások ellenére jó néhányunknak olyanok a körülményei – és ez az írás csak őket célozza –, hogy megengedhetjük magunknak további egy-két, általunk favorizált, de tudomásunk szerint nagyon mostohán elengedett szervezet támogatását.
Tudom, ez már olyan pénz, amelyet nem vennének el tőlünk automatikusan. Nem vitás, kell hozzá némi civil kurázsi, hogy a társtulajdonos szemével tekintsek gyámolítottamra, lett légyen az egy szegény gyermekeket istápoló cég, egy rosszul eleresztett média (tudom, médium a helyes, mégis idétlen, mert nem ment át a köztudatba), egy akció, egy szolgáltatás avagy betegeket felkaroló intézmény, környezetápoló egyesület stb.
Legyünk már ennyire polgárok, és szebb lesz tőle az Isten-álmodta világ.
***
Egyedül hallgatom szeleknek zúgását, mert mindenki elment itthonról. Fiam, lányom, feleségem. De már nem sokáig hallgatom, mert mindjárt kiírom egy cetlire az asztalra, hogy elmentem tüntetni. Ez lesz a szövege:
TI IS ELTŰNTETEK.
ÉN IS EL. – TÜNTETEK.
Utolsó kommentek