29-es buszjárat.
Leülök.
A szék száraz. Nem mindig az, és nem tudom, hogy amikor nedves, miért az?
A nyitott ablakon beesik az eső?
Bő vízzel mosták meg éjszaka?
Netán odapisilt valaki, aki nem bírt magával?
Mindegy.
Most száraz.
Oldalra fordulok.
A másik oldalon ülő fickó előtt csálén áll a térelválasztó fekete műanyag paraván, amely talán vulkánfíberből van. Egyszerűen kirúgták a helyéből. Az én oldalam is furcsa. Ahá, az előttem lévő paraván teljesen hiányzik. Elindul velünk a társaskocsi (így nevezte Márai a buszokat). Érzem ám, hogy jön rám a cúg! De még mennyire. Jó oka van rá, hiszen nem áll ellen neki semmi. Igaz ugyan, hogy bezárta a vezető az ajtókat, de az egyik ajtószárny alsó feléről hiányzik a zárást biztosító gumilap. Megette a cica, vagy mifene? Egyébként semmi probléma, jó tíz perc elteltével a Pasaréten vagyunk.
Ránézek a busz digitális órájára: 7.57.
Ránézek a Pasaréti téri – mostanában felújított – végállomás órájára, nemsokára fél öt. Ránézek a karórámra, 6.56.
Hétre bent leszek a szerkesztőségben.
Utolsó kommentek