Mickey webnaplója

Néhány napja elhatároztam, hogy saját családunkról le-lejegyzek valamit egy éven át. Ma még elég kiforratlan, s nem biztos, hogy kitartok mellette. Nincs senkitől felhatalmazásom, hogy névvel bármit közöljek róla. Ám ha kitalált név szerepel az övé helyett, még rosszabb a dolog. Mondjuk írok QQ-ról, és Angélának keresztelem. Bár a család ki fogja találni, hogy csak ő lehet az, mert neki van valamilyen évfordulója, de őt nem így hívják. Mindenkinek joga van a nevéhez, és hozzá is nő valamennyire kihez-kihez az a hangsor, melyből a neve áll. Személyiségének a része lesz. Még azon is gondolkodom, hogy blogomon belül lehetne egy rekeszt nyitni, ahol elhelyezhetném a családra vonatkozó íráskákat (bekezdéseket). „Ó, én még nem tudom, hogy fogjak hozzá, énmég nem tudom, hogy kezdjem el, keresem a szót, keresem a formát.” Ésmostlássukabekezdést.
Amikor Borikáról írok, kissé hátrább kell húzódnom. Megpróbálom összeszedni azokat az élménymorzsákat, melyek hozzá fűz(őd)nek. Azért nehezebb megfogalmazni róla valamit, mert kevés időt töltöttünk együtt, ritkán is látom. No mégis. Tudjátok Micánál négy évvel fiatalabb, van egy bátyja, Dani, s mindketten (mindnégyen, mert papa mama is) igen filigránok voltak gyereknek. Borikának szép lenszőke haja és nefelejcskék szeme volt, van. Szerette, szereti az ékszereket. Borika nő, aki szerette és szereti a festést (sminket?), élénk színeket. Emlékeim szerint QQ-karácsonyokon ő és korosztálya elvonultak társasozni a kisebb szobába, ahol aztán nagy dumapartik is folytak. Nem hallgatóztam, de közös hobbijuk talán az állatszeretet. Együtt ment az ifjúság egy ideig ornitológus táborba. Tini korában volt egy radikálisabb szakasz, mely eltűnt. Sosem fogom elfelejteni, hogy a legjobb színösszeállítású ingemet ő választotta ki, amellyel születésnapomon megleptek családilag. Bori világlátott a maga módján. Többször volt a horvát tengerparton, de át-átrándul a szomszédos Felvidékre is, s talán már másutt is járt. Isten éltessen, Borika!