Ilyen az az – idős káplánról, Katona Istvánról szóló – interjúkötet, mely magánkiadásban látott napvilágot, az allaluja kiadó első könyveként. Elöljáróban szeretném tisztázni, hogy Katona Istvánt a regnumban ismertem meg közelebbről, bár igaszán személyes kapcsolatom sose volt vele. Ha egy mondatban kellene összefoglalnom: ki is Katona István, alighanem azt kellene válaszolnom, hogy ő Budapest (de talán a világnak is az) egyik legszelídebb embere.
A róla szóló könyvben megismerhetjük életvitelét, életének fordulópontjait, személyes megtapasztalásait, vall arról, hogy ki mindenkivel hozta őt össze a sorsa. Megosztja velünk, hogy miben áll az ember szabadsága, akár szabadlábon él, akár (méltánytalan és igazságtalan) börtönéveit tölti.
Sokféle gondolat kavarog bennem a könyv olvastán. Az első és legalapvetőbb benyomásom, hogy aki végigolvassa, oldott formában kapja az evangéliumot. Mert ugyan sehol sem találja a könyvben, hogy úgy él, mint a bárány, aki nem nyitotta ajkát szólásra nyírói előtt, akinek meseszövésén átsejlik a nyolc boldogság üzenete, aki saját életének minden döntéséhez az Úr jelét kéri. Azt is megimádkozza, hogy adjon-e interjút a könyvhöz. Nem mondja másról, hogy bolond, István atya nem mond senkire egyetlen korholó szót sem, noha végigkalauzol mindazon sérelmeken is, melyekben élete során részesült. Elfogad mindenkit annak, aki. Nem ítél el senkit, s így ő sem fog elítéltetni. Horváth Richárd árnyékában fejti ki csendes tevékenységét, tehát annak az embernek az árnyékában, akiről a legtöbben mindenféle rosszat megírnának. Már csak azért is, mert óriási magas labda az ő személye, akit annak idején az egyház kiközösített a magukat szocialistáknak vallókkal való nyílt lepaktálása miatt. Katona atya csak ennyit említ róla: Egyszer félrehívta Horváth Richárd, és megjegyezte neki, te Isten mögé bújva dolgozol. Jól teszed. Dolgozz csak.
István atya nemcsak Isten mögé bújva dolgozott, s teszi mindezt hajlott kora ellenére, hanem Istenbe burkolózva. Egy alkalommal kifejti, hogy helyes törekvés vágyni rá, hogy Jézus mintegy bennem és belőlem szóljon a Lélek segítségével az Atyához, belőlem törjön ki Ő a Teremtőt imádva a Lélek ösztönzésére. Itt az ég, a föld, a világ, minden egybe borul, és megszentelődik ebben az egységben.
Katona István szemléli az eseményeket és a maga csendes módján mindből kihozza mindazt, amit tartalmaznak, amikre intik őt az Égiek.
Nagy szívvel veti bele magát a Karizmatikus megújulásba, a szeretet tüze járja át, és igaz szívvel csatlakozik az egyházi új pünkösdhöz. Nagyon értékessé teszi vallomását, hogy azt is elmondja: csillapodik benne is és a mozgalomban is az első idők hallatlan lelkessége, de nem gondolja, hogy a kezdeti időkben felszított szeretet ereje ma kevesebb volna, mint a XX. utolsó évtizedeiben volt. (Remélem, helyesen emlékszem az olvasottakra.)
Őszinte szívvel imádkozott együtt más vallások lelkészeivel, tagjaival, de nem zavarja, ha alábbhagy ennek a gyakorlata. Ugyanígy évtizedeken keresztül tart gitáros szombati miséket a pesti ferences templomban, de nem rója fel senkinek, hogy ennek egyszer vége szakad.
Az Emmausz közösséggel együttműködik, mindig a Lélek irányítására hagyatkozva adja ki azokat a könyveket, melyekre éppen szükség van (Marana Tha-könyvek). Egyik legsikeresebb ezek közül a Szentlélek szemináriumok munkafüzete, mely igen sok kiadást ért már meg (Élet a Lélekben).
Súlyos betegségeiben is meglátja Isten vezetését, aki üzen is általa.
Én már nagyon sok egyházi kiadású könyvet olvastam, de ritka maga nemében ez a kötet. Valóban a béke oázisát találom meg benne békétlen korunkban, miközben olvasom. Jézus szavait súgja a könyv: „én megkönnyítlek titeket. Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát” (Mt 11,28sk), és még ezeket a szavait is: „… a világban üldözést szenvedtek, de bízzatok Bennem, mert én már legyőztem a világot!” (Vö. Jn 16,22) Mondtam, hogy olyan ez az interjú, mint a megélt evangélium, ezért a benne megszólaló történetek és kijelentések oly mértékben összecsengenek az evangéliumok tanításával, hogy ha mindig hivatkoznának ezekre az evangéliumi helyekre a párbeszéd lefolytatói, alighanem kétszeresére duzzadna a kötet vastagsága.
Utolsó kommentek