Mickey webnaplója

Gyerekkoromban az este tízes hírekben sokszor elhangzott, hogy ԫma sem szabályos, sem különleges világnap nincs.”
Lehet, hogy ma sincs az.
Nincs se ünnepélyes megnyitó, se szülinap, se vendégeskedés, se semmi. Hacsak nem hír értékű, hogy az amerikai rokonok reggel hazarepültek.
Fülem ugyanúgy zúg mint máskor, ha hidegfrontos az idő.
Bele-belelapozok abba a hét könyvbe, amit beszereztünk tegnap a könyvhét nyitónapján.
Nem vettem meg azt a könyvet, amelyen egy hétig dolgoztam, hogy a benne levő káoszt oldjam.
Tegnap nem emlékeztem meg találkozásokról, pedig akadtak bőven.
Sok régi ismerős arccal találkozott tekintetem: híresekkel és hírtelenekkel.
Egyesekkel kerestem, másokkal nem a kapcsolatot.
Egyesek keresték, mások nem velem a kapcsolatot.
Leginkább egészségi állapotom felől érdeklődtek.
Én azért elmondtam egyeseknek azt is, hogy jobbára várakozásokban élünk.
Két rokoni találkozó között várakozunk.
Megjönnek.
Hamar eltelik társaságukban az idő.
Elmennek.
Várakozunk.
...és ez ismétlődik periodikusan.
Bár volt nálam fotózásra alkalmas készülék, alig készítettem képet.
Lanyhul bennem a késztetés. Pedig számos szép, eredeti állapotába visszarángatott épület kellette magát.
Valahogy nem volt hozzájuk érkezésem.
Mivel új kötetek kerületek a birtokunkba, ma az olvasás jegyében fog telni a nap.
Varga László, Balás Béla, Barsi Balázs, Lackfi János, XVI. Benedek egy-egy  könyve, no meg egy szerkesztett kiadvány.
Hátha értelmesebbé teszik hétköznapjaimat.