Mickey webnaplója

Ha 26-an azt mondják, hogy kétszer kettő az öt, akkor annyi? Vagy csak négy, akkor is, ha azt csak egy valaki állítja?
Ha egy tömeg azt mondja, hogy esős időben a Lánchidat betolják az alagútba, és csak egy valaki kardoskodik amellett, hogy ez hülyeség, akkor kinek van igaza?
***
Vannak olyan könyvek, amelyeket hiába olvasok végig, alig találok benne valami új gondolatot.  Igaz, hogy egy találó mondatért is érdemes fáradni. Az általam olvasott egyik kötetben Bálint Sándor szófejtését találtam:
Az alleluja héber szó jelentése: Dicsérjétek az Istent!
Viszont a Varga László püspökkel készült interjúkötet (A bőrünk alá bújt Isten) tele van valamilyen szempontból érdekes és jelentős mondattal. Elkezdem idézni őket.
- Hatodikos koromban (60-as évek vége felé) az egyik órán az igazgató kiállított az osztály elé, és büntetésből, amiért hittanra jártam, felszólította a többi gyereket, hogy nevessenek rajtam. Amikor alábbhagyott a kedvük, pénzt kínált fel nekik, hogy folytassák. Sírva mentem haza.
- A katonaság alatt történt: Azt mondtam a jó Istennek: elolvasom, amit mondasz, és megteszem, ahogy értem, de ha nem jön be, amit ígérsz, akkor sem keresztény, sem pap nem akarok lenni.
- A Bárka közösség titka az, hogy az Oltáriszentségben megtört Krisztus és a megtört ember ugyanaz. Ezt a kettőt kell egységben látni.
- Ha kifelé élek, folyamatosan cselekszem, programokat szervezek, az nem igényli, hogy belsőleg is megváltozzam, csak azt, hogy sikerüljön elérnem a célt, amelyet kitűztem magam elé. De akkor az Isten a kezébe vett, megpróbált átváltoztatni, és addig jutott, amíg engedtem neki. Ez mindmáig így van. Sokkal messzebbre is vihetett volna már, hanem félnék. De vannak helyzetek, amikor nem engedem Istennek, hogy tovább vigyen… Ezek a félelmek a változástól mindenkiben ott vannak, mert ilyenkor elveszítjük a biztonságunkat, amit kiépítettünk magunknak [komfortzóna?]. „Szent Ágoston mondta: Változtass meg, Uram, de ne azonnal! (idézi az interjúvoló Bodnár Dániel).”