Jézus más, mint mi. Neki nincs igazán – meghatározott napon a – születésnapja. Megszületésére emlékezve az egyház azt a napot jelölte meg, melytől kezdve hosszabbodnak a nappalok, azaz egyre inkább terjed a világosság, a fény a földön. A beteljesülésé, és az üdvös jövő alapos reménye.
Jézus előtt lehet hódolni, ahogy a három napkeleti bölcs tette, lehet neki ajándékot hozni, mint ahogy oly sokan tették eddig. A legérdekesebb az a legenda szerinti ajándék, amit Jézus Jeromostól kért. Állítólag látomása volt a bibliafordító Jeromosnak, amelynek során párbeszédbe keveredett a kicsi Jézussal. Megkérdezte tőle, hogy minek örülne legszívesebben. A gyerek Jézus a legenda szerint azt mondta volna neki: Jeromos, add nekem a bűneidet! Persze ez másként kifejtve annyit tesz, hogy térj meg, fordítsd felém tenmagadat, rám figyelj, akarj hozzám hasonlóvá lenni, szabadulj meg a múlt megkötözöttségeitől, és indulj el egy új úton velem együtt. Kb. ilyeneket jelent.
Jézus más. Nem mondhatom neki, hogy Isten éltessen! Hacsak nem akarok nevetségessé válni. Hogyan is mondhatnám annak, aki maga az Út az igazság és az Élet.
Azt sem mondhatom neki, hogy hosszú boldog életet kívánok! Hogy éljen soká!
Hogy is mondhatnám annak, akinek örök élete van, aki a világ keletkezése előtt már volt. „Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.” (Jn 1,1skk) Azt is hogyan kívánhatnám a végtelenül tökéletes Istennek, hogy legyen boldog. Isten természeténél fogva boldog. Boldog, mert teljes önfeledtségben él, azaz kiszolgáltatva a másik két Isteni Személynek, és boldogító viszonyban az üdvözült emberekkel, és az őt áldó angyalokkal is. Mindent a másiktól remélnek ezek a Személyek, és meg is kapnak. Egymásból élnek.
Mit mondhatunk hát neki születése ünnepén? Azt a közhelyet, hogy immáron ennyi és ennyi éve jövünk össze, hogy megünnepeljük születésnapját. Az az ennyi és ennyi idén kb. az 1975. alkalom. Lehet ide-oda valamennyi eltérés. A számítások máig sem pontosak. Az pedig nyilvánvaló, hogy életében születése emlékét nem, vagy nem így ünnepelték, mint ahogy halálát követően.
Pontosan ezek az ünneplésbeli eltérések világítanak rá arra, hogy ő nem egy közülünk: Született, de nem teremtmény. Ezért máshogy helyes megemlékezni róla.
Hitvallással ér fel elfogadni fogantatásának extra voltát. Mindennapos tapasztalatainknak ellentmondanak fogantatásának körülményei. Ez a világ szemében mindmáig botrány, melyet hitetlenkedve hallgat. Ezen fordul a két világkép. Az ateistáé és a hívőé. „Istennek semmi sem lehetetlen.” Hiszem-e? Ha nem, bezárul előttem az üdvösség perspektívája. Mert a tanítványok kérdésére: …egyáltalán, ki üdvözülhet, Jézus ezt válaszolja: Ez lehetetlen az embernek, de nem az Istennek. Istennek minden lehetséges. Az én üdvösségem is, és a Messiás születése egy szűztől is. Különösen nehéz ez a felvilágosodott, a racionalizmus emlőin nevelkedett, öntudatos individuumnak, aki látszólag mindenféle problémát képes megoldani. Csak éppen világában nincs egyenlőség, csak éppen nő az olló a szegények és gazdagok között, csak éppen változatlanul sokféle betegség támadja az embert, csak éppen minden erőfeszítése ellenére mindenki meghal. Az ember sok mindent megold, de a végső kérdéseket illetően kutatások ide, fejlődés oda, teljes a csőd. Ugyanúgy Isten irgalmára szorul, mint bármikor korábban, és nagy szerencséjére Isten sohase hagyta el az általa megálmodott embert, mert Ő ilyen. Ő hűséges. Isten hűségének a jegyében száll közénk a Fiú, hogy életével és halálával Isten megingathatatlan szeretetéről tanúskodjon. Annak, aki karácsonykor született, minden tette és gesztusa azt hitelesítette, aki küldte Őt; az Atya szeretetét bizonyította mindvégig.
Utolsó kommentek