Mickey webnaplója

Gárdonyi nem szerette a hosszú mondatokat. Azt hiszem, azért nem szerette, mert a magyarok rövid mondatokban szoktak értekezni, és ő is magyar volt. Az Egri csillagok egyik ilyen híres rövid mondata: Elmentek. Ezt azután még néhányszor megismétli különféle kommentárok kíséretében. Akik elmentek (ott speciel a törökök) maguk mögött hagyták a csendet, az űrt. Évfordulók táján ismételten felmerül bennem ez a kijelentés következményeivel – az űrrel és a csenddel – együtt.
Elment 47 éve apánk (dec. 18.), s ma nyolc éve anyánk.
Maminti – ahogy utóbb neveztük volt – sose volt hangos, mégis kiált utána a csend, és nagyon nagy az űr. Nem azért, mert nem válaszolhat az azóta eszünkbe jutott kérdésekre, hanem önmaga hiánya miatt. Egy ember többet ér, mint az egész univerzum, írtam nemrégiben, és komolyan is gondoltam. Nos ő hét ilyen, a világmindenségnél többet érőt vállalt el, szült meg, nevelt fel.
Egyik barátunk anyja, aki pedagógus, és maga is sok gyermeket nevelt, kiszámította, hogy egy gyerek elkísérése a felnőttkorig pusztán anyagilag egy jobb Mercedes autó árába kerül. És semmit nem számolt az ügyeleti díjért, a nonstop empátiáért, a falatok olykor magától való megvonásáért, a kellő időben való segítségekért, támogatásért, biztató jó szóért. Ez csak az étel, ital, ruha, eszközök s mindenféle rezsi. Esetünkben tehát hét Mercedesről van szó, nem is akármilyenről.
Az én felnevelésem még drágább volt. Egy jobb Mercedes, meg egy arany karóra. Egyszer elmondta a mama, hogy a háború utáni ínségben karórájától vált meg, hogy pelenkához jusson, hogy engem hozzájuttasson.
Róla egy regényt tudnék írni, de ez itt nem annak a helye. Csak az emlékezésé, bizonyos űré, a csendé, mert elment.
Elmentek.