Blanka Mosonmagyaróvárt lakik, én meg Aquincumban. Blanka alig féléves. Hozzám bújik, ha teheti, mert hogy eleve ritkán találkozunk. Két foggal többje van neki, mint nekem. Hajam viszont nekem van több hozzá képest. Blanka kitűnően tartja magát. Karácsony előtt nyolc kilós „elmúlt”, azóta lehet kilenc is immár. Bátyjával, Ágostonnal szemben ő szeret a járókában lenni, mert nem érzi, hogy valahová bezárták. Érdekes módon azt érzi inkább, hogy a rácsok körülölelik, és megóvják mindenféle bajtól. Szépséges és békés természetű lányka Blanka. Inkább mosolyog, mint nem. Ha nyitva a szeme, akkor csendben figyel. Nagy empátiával viseltetik környezete iránt. Amikor meglátogattuk őket, és szokásom szerint hozzáfogtam, hogy alaposan összecsomagoljam az amúgy vasgyúró Ágostont, Blanka egy darabig tekintetében váltakozó érzelmekkel nézte-tűrte, amit művelünk jelenlétében, majd attól tartván, hogy Ágostont akár baj is érheti dögönyözése okán, keserves sírásra fakadt. Kénytelen voltam befejezni nagyapa-unoka birkózásunkat. Blanka pedig megnyugodott. Sőt. Hamar kibékültünk, mert egy kicsit őt is megdögönyöztem. Csikis kisgyerek.
2008.01.08. 17:52 emmausz
Blanka
Szégyelld magad! – mondhattátok volna, és én akkor
a Móra-novella szavaival válaszolhattam volna rá: Szégyellem, szégyellem,
hogyne szégyellném… De nem mondtátok. Pedig megfeledkeztem decemberben
Melindáról, és … lehet, hogy Blankáról is. Ráadásul mindketten hölgyek.
Blankáról nem biztos, hogy megfeledkeztem. Csak akkor, ha neve napját december
1-én tartja. Ha október 25-én, akkor nem feledkeztem meg róla. Ám a katolikus egyházban Blanka
napja dec. 1. Ez a Blanka (jelentése: fényes, fehér, ragyogó) spanyol királylány,
francia királynő, IX. Szent Lajos király anyja – olvasom Fekete Antal piarista
könyvében, akit mi némi ötlettelenségtől vezérelve Svarcnak hívtunk. Ő még nem
tudhatta, hogy Blanka ez idő szerint legkisebbik unokánk, mint ahogyan az szűk
fél évvel ezelőtt megíratott volt blogomban. Ám nem tudok róla, hogy eme
királyasszony szent lett volna. Lehet, hogy kicsi Blankára vár a feladat, hogy
szentté fejlődvén kanonizálják egykor? Ki tudja? Adja Isten, hogy úgy legyen!
Blanka Mosonmagyaróvárt lakik, én meg Aquincumban. Blanka alig féléves. Hozzám bújik, ha teheti, mert hogy eleve ritkán találkozunk. Két foggal többje van neki, mint nekem. Hajam viszont nekem van több hozzá képest. Blanka kitűnően tartja magát. Karácsony előtt nyolc kilós „elmúlt”, azóta lehet kilenc is immár. Bátyjával, Ágostonnal szemben ő szeret a járókában lenni, mert nem érzi, hogy valahová bezárták. Érdekes módon azt érzi inkább, hogy a rácsok körülölelik, és megóvják mindenféle bajtól. Szépséges és békés természetű lányka Blanka. Inkább mosolyog, mint nem. Ha nyitva a szeme, akkor csendben figyel. Nagy empátiával viseltetik környezete iránt. Amikor meglátogattuk őket, és szokásom szerint hozzáfogtam, hogy alaposan összecsomagoljam az amúgy vasgyúró Ágostont, Blanka egy darabig tekintetében váltakozó érzelmekkel nézte-tűrte, amit művelünk jelenlétében, majd attól tartván, hogy Ágostont akár baj is érheti dögönyözése okán, keserves sírásra fakadt. Kénytelen voltam befejezni nagyapa-unoka birkózásunkat. Blanka pedig megnyugodott. Sőt. Hamar kibékültünk, mert egy kicsit őt is megdögönyöztem. Csikis kisgyerek.
Blanka Mosonmagyaróvárt lakik, én meg Aquincumban. Blanka alig féléves. Hozzám bújik, ha teheti, mert hogy eleve ritkán találkozunk. Két foggal többje van neki, mint nekem. Hajam viszont nekem van több hozzá képest. Blanka kitűnően tartja magát. Karácsony előtt nyolc kilós „elmúlt”, azóta lehet kilenc is immár. Bátyjával, Ágostonnal szemben ő szeret a járókában lenni, mert nem érzi, hogy valahová bezárták. Érdekes módon azt érzi inkább, hogy a rácsok körülölelik, és megóvják mindenféle bajtól. Szépséges és békés természetű lányka Blanka. Inkább mosolyog, mint nem. Ha nyitva a szeme, akkor csendben figyel. Nagy empátiával viseltetik környezete iránt. Amikor meglátogattuk őket, és szokásom szerint hozzáfogtam, hogy alaposan összecsomagoljam az amúgy vasgyúró Ágostont, Blanka egy darabig tekintetében váltakozó érzelmekkel nézte-tűrte, amit művelünk jelenlétében, majd attól tartván, hogy Ágostont akár baj is érheti dögönyözése okán, keserves sírásra fakadt. Kénytelen voltam befejezni nagyapa-unoka birkózásunkat. Blanka pedig megnyugodott. Sőt. Hamar kibékültünk, mert egy kicsit őt is megdögönyöztem. Csikis kisgyerek.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr65167768
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek