Mickey webnaplója

A misén az evangélium előtt kétféle szentírási szakasz szerepelhet – párhuzamosan vagy csak az egyik. Olvasmánynak mondjuk, ha ószövetségi, szentlecke a neve, ha újszövetségi a szöveg. Ma újszövetségi volt, mégpedig az első János-levél vége. A megvénült apostol levelének utolsó mondatával így int: Gyermekeim, óvakodjatok a bálványoktól!
Ez a mondat nagyon belém férkőzött. Nemrégiben arról írtam blogomban, hogy kinek ki a gazdája. Az, akiknek/amiknek a legtöbb szabad idejét „szenteli”. Ez lehet hobbi, olvasás, filmek, számítógép előtti üldögélés, építkezés, szépítkezés, tánc, nagy zabálások, szerencse- és „szerencsétlen” játékok űzése, sport, rejtvények stb. Ezek igazából függőségek, de nyugodt szívvel nevezhetem bálványoknak is. Sőt. Bálványozhatok embereket is, akinek az életmódját, a rangját, a hangját, mozgáskultúráját mímelem. Ők is lehetnek bálványok. Most meg ezt hallom: Óvakodjatok a bálványoktól. Nem véletlenül írja János. Ismeri az emberi természetet. Tudja, hogy könnyen elkanyarodik igazi Gazdájától érdeklődése. Másutt így ír erről az Újszövetség:
Ahol a kincsed, ott van a szíved is.
Ha vissza akarok térni a „Gazdához”, ott kell hagynom a bálványokat, ott a modelleket, a szokásokat. Ám a korosodással ez mind nehezebben megy. Mégse szabad feladni a „Nap felé fordulás”-ra való készséget. Ez örök program, örökösen döntést igényel és elhatározást: Belőle akarok élni, benne akarok lenni, vele akarok tevékenykedni. Ha kell, elmozdulok a modelljeimtől, szokásaimtól, bálványaimtól: nyitok Felé és Felétek.