Mickey webnaplója

A császármorzsa (nagyon kedvelem) szinonimái: (gríz)smarni, daramorzsa, no meg nyögvenyelő.
Nyögvenyelő, mint a napi poszt letermelésére elkötelezettek hozzáállása a feladathoz. Ha megvan az a bizonyos madzag, amire rárakódhat a cukor, hogy kandiscukorrá kristályosodjék, akkor nincs semmi baj. Jönnek a szavak, mondatok, gondolatok. De ez a fajta ihletettség nem állandó.
Hol van, hol nincs.     
Ma van. Nem is kevés. Azért rövidre fogom.
A politikai nagyüzem már huzamosabb idő óta és egyre erősödő, egyre agresszívabb módon foglalkozik az amerikai elnökválasztással. Ha lehet hinni a médiának, alighanem Trump megnyerte a választást.
Előbb-utóbb lekezdődik a hurcolkodás. Biden ki, Trump be.
Pont.
Néhány évig ezügyben talán csend lesz.
A héten OV nemzetközi kongresszust hirdetett félszáz állami vezető és miniszter részvételével. Hol máshol rendeznék meg, mint a Puskás arénában.
Ma még Kirgizisztánban koszorúz a min. elnök.
Holnap pedig indul az eszmecsere itthon immár azzal az ismerettel, hogy az USA-ban a republikánusok kerültek a hatalomba.
Megosztott a világunk. A republikánusok győzelmének a világ egyik fele örül, a másik fele nehezen emészti meg. Ha a demokraták nyertek volna, ugyanez volna a helyzet.
Nem lenne lehetséges, hogy egyszer mindenki örömmel nyugtázza a politikai választás eredményét?
Elvileg lehetne.
De kicsit nehezíti a dolgot, hogy az aspiránsok és szekértáboruk egymást pocskondiázzák: hogy is hagyhatnának fel kritikus alapállásukkal?
Nagy a média felelőssége, és különösen is az az őket hamis hangokra biztató és anyagilag támogató háttéré.