Mickey webnaplója

1212 ugye családunk algoritmusa szerint apám második gyermekének (ez én vagyok) első gyermeke (Éva) második gyermeke. Ő Timothée unoka, aki közel áll hozzám, mert családban elfoglalt helyzetében azonosak vagyunk. Ő is, én is másodiknak születtünk. Ez persze nem minden, de ez mégis olyan közös valami, ami összeköt kettőnket. Összekacsintunk: Mi jobban értjük egymást, mint a többiek minket. Tim 1999 februárjának az elején született, Balázs napon, de névnapja ma van az egyházban (a franciák nemigen ülik meg a névnapokat, csak egyes helyeken az országban). Születése környékén stílszerűen két levelet intéztem hozzá, mint annak idején Szent Pál is az ő Timóteusának. Most ezen a gépen a második levelet találtam meg, idemásolom, s ha az elsőre is rábukkanok, azt majd születésnapján adom közre. Timothée-t egyebekben kisebb szomorúság érte. Kb. negyedévvel ezelőtt az iskolában fogócskázása fallal való ütközéssel ért véget. Valaki nekilökte, az pedig letört egy darabot a nagy lapát fogából (incisivum? – tolakodik elő a terminus gimnazista koromból). Nincs igazán jó megoldás növőben lévő csorbaságára. Kenegetik valamiféle védőanyaggal, hogy ne romoljon tovább. Gondolom, óvatosabban kell rágnia, mert valószínűleg érzékenyebb erre a fogra. Legutóbb küldött fényképein ez a „kapa”-fog – ahogy egy tudós nevezte a gyermekcsék első fogacskáját – jól láthatóan önmagában megkülönbözteti a társaitól, amikor mosolyog vagy nevet. Tim most tehát kilenc éves. És akkor jöjjön a születését követően Timóteushoz írt második levelem a bevezetéssel:
Kedves Éva, François és gyerekek!
Előttem van húsvét, hátam mögött böjt, jobbra nyugvó családom, benne Ti is (nyugtalan társadalomban, még nyugtalanabb Balkánnal,)  balra pedig Isten (végtelen békéje, mindnyájunkat magához ölelő jósága.)
Örülünk annak, hogy mindkét nagymama (és mi is) megkaptuk a fényképeket, s közöttük a kis öklözőt, (a kezét ökölbe szorító Timothée-re gondolok). A legszebb képet nehéz kiválasztani, mindenesetre az önfeledt öröm, a széles jókedv Matykó arcán csillan meg hintázás közben. Jó címlapfotó lenne, ha nem mozogna a hinta s élesebb lenne a kép. Így is szép, legalább nekünk szép. Timóthée is nagyon aranyos. És íme
Timóteushoz írt második levelem:
Kedves Tim! Reméltük, hogy egészségesen szépen látod meg a világot. Nagyon aranyos vagy a kis bokszolós képen, meg a többin is. Szép kis fejed, szelíd arcod, bizalommal teli kifejezés arcodon. Ez vagy te! Szüleid újabb boldogsága. Arra gondoltam, látva ruhácskába bújtatott temagadat, hogy nemrég meleg, mindenütt egyformán körbeölelő közegben mozogtál, közelről hallva a mama nyugtató szívhangját, a papa beszédhangját. Most meg? Száraz tapintású a tiszta, kisruha, helyenként meleg, máshol tán hűvösebb, de érdekes, mintha levegőzne a bőröd is. Erre te még nem gondolsz, de megéled, hogy így van. Gratulálok neked és szüleidnek. Őrizd meg a kezdeti bizalmat, a kiszolgáltatottság, a teljes ráhagyatkozás, az alázat, a belső béke, a szoros kapcsolat, a meghitt együttlét ajándékait. Csókol nagyapád. . .