Mickey webnaplója

A böjtről még sose írtam, és okkal. Aki dagadt, az ne okoskodjon. Persze nem ilyen egyszerű ez a kérdés. Legalább két része van, egy tárgyi és egy személyes, vagy ahogy a tudományos emberek neveznék, egy objektív és egy szubjektív megközelítése. Vegyük a tárgyi oldalát. A böjt önkéntesen? vállalt mértékletesség. Nevezhetem irányváltásnak is. Igaz, hogy a legáltalánosabb értelemben véve ételtől és italtól való tartózkodást jelent, de ennél azért lényegesen értékesebb lehet. Nem fogok itt kitérni arra, hogy válogatás nélkül azt eszem, amit elém tesznek. Hogy nem nyakalom a piát. Sokkal szélesebb kör ez. Ezért most itt a felsorolást abbahagyom és rátérek a szubjektív vonalra. Oda kell(ene) elérnem, hogy Isten jelenlétében éljek – „Benne élünk, mozgunk és vagyunk”. Oda kellene figyelnünk, hogy ha a Krisztus a barátunk, akkor társaságában – vele együtt – töltjük a napot. Ha kritizálnék valakit, „rá nézek”, vajon mit szól hozzá. Ha nézem a tévét, érezzem: mit szól a látott jelenethez. Mit szól hozzá, hogy a számítógép előtt ülök órákig, és játszom. Mit ahhoz, ahogyan a tükör előtt vágok pofákat, mit ahhoz, ahogyan párbeszédet folytatok másokkal, ahogy megszólítom őket, mit szól az olvasmányaimhoz, mit ahhoz, hogy keresztrejtvénnyel bíbelődöm, ahogy életem hétköznapjait élem.
Ha a böjtöt értelmesen szeretném megélni, az értékek mentén jó gondolkoznom. Mit tegyek, hogy értékesebben éljem életemet. Kiért teszem ezt? Mitől lesz szebb és tartalmasabb? A böjt azért értékes, mert összeszedettebbé akarok válni általa. Most fokozottabban szeretnék figyelni igazi értékekre, és arra, akinek ezek köszönhetők. Nem, mert vágyik hálámra, hanem mert személyesen Ővele, Őáltala és Őbenne értelmes a létem. Nem fogyókúrát tartok tehát, hanem megkísérelek érzékenyebben reflektálni a körülöttem folyó valóságra: az Ő jelenlétében szemlélek minden eseményt, és szeretném, ha ez nem lenne terhes, hanem inkább áldott, vele közösségben megélt idő. Ennyi.
Nem szeretném békeharcnak tekinteni, inkább olyan tetteknek, amelyek szívből erednek. Avagy böjtöl-e a szülő, amikor gyereke hazatértét várja? Böjtöl-e, amikor megosztja vele a jóízű gyümölcsöket? Amikor odaadja izgalmas könyvét, hogy előbb ő olvassa el. Ezek lemondások, de köszönő viszonyban sincsenek a fakírmutatványokkal. A jelenléttel vannak szoros kapcsolatban. Annak a jelenlétével, akit szeretek, akiket szeretek.
Utóbb hadd írjam ide, lehetne valami bölcsebb neve is a böjtnek. Nekem hangzásra olyan, mint a bödön. Rosszízű szónak tartom. Még a ramadán is jobb hangzású. Nem kellene kiagyalni valami normálisabb nevet neki?