Samunak üzenem, hogy gyengén emlékeztem a két nap műsorára. Ma a kórussal ezeket énekeljük: Josquin des Prés: O Domine Jesu, Victoria: Jesu dulcis, Reger: Tantum ergo. Holnap: M. Haydn: Tenebrae factae sunt, Bárdos: Golgotádon, Victoria: Popule meus (ebben szerepelnek a Sanctus Deus és a Hagios o Theios stb.
Mindenkinek üzenem, hogy fel vagyok dobva, mint húsvétra váró, és mint szabadságra jött, és mint értékelt valaki irodalmi szempontból. Még tavaly bukkantam a Napút és Napkút párhuzamos irodalmi weblapokra. Ott olvastam, hogy pályázatot hirdetnek irodalmi lapjukban és kiadványaikban való megjelentetés céljából olyanoknak, akik a magadott műformákban elkövettek valamit. Több mint ötszázan küldtek anyagot. Ezekből húszat választottak ki. Engem is. Már úgy véltem, hogy nevem nem szerepel a jelöltek között, amikor látom ám: Györfi Győző köztük van. Akkor esett le a fatantusz, hogy ezzel a névvel pályáztam. Hogy miért? Mert ha nevemet magyarra fordítom, ezt jelenti. S miért magyarosítottam? Mert olvastam Nemeskürty egyik könyvében, hogy aki Magyarországon író akar lenni, illő, hogy magyar neve legyen. Ebben nincs semmilyen logika (ne is keress benne ilyet), egyszerűen csak ez a szokás. Ha végignézem a szerzőket, tényleg ezt teszik. Tömörkénynek sváb neve volt, Gárdonyi meg Zieglernek született stb. Úgy döntöttem, ha elfogadják írásomat, ez lesz a nevem. Ez lett. Várhatóan egy éven belül egy vagy több írásomat fogja a Napút közölni. Most ennyi a hír.
Mindenkinek jó kedvet, feldobottságot húsvétra! Hrisztosz voszkresz!
Utolsó kommentek