„Mondom néktek, hogy mi, amikor azt tanítjuk, hogy ne csüggedj el, hanem jó szívvel forduljatok egymáshoz, nem azért teszem, hogy zavarba hozzuk egymást, hanem azért, hogy mindenkinek legyen azonos platformja a társalgásaitokhoz.”
Na jó, kicsit sűrítettem a szövegben vissza-visszatérő egyeztetési zűrzavart, a mondatban összevissza ugráló személyi viszonyokat. Arra azért jó, hogy ki-ki elképzelje, mit jelent, amikor lépten-nyomon bele kell kotorni a szövegbe, hogy valamennyire fésülten kerüljön utóbb a nagyérdemű elé. Legutóbb néhány idegen mondatszerkezettel hozott össze sorsom. Ezek ugyan érthetők, de nem így szoktunk beszélni. Mutatom: „Mi az, ami megérlelődött benned a csendben?” Mikor a 35. hasonlóval találkozom, azért, mint ne mondjak: zavar. Mert mi így mondanánk az Alföldön és a Dunántúlon: „Mi érlelődött meg benned a csendben?”
A „nehéz helyzetbe kerülsz” szókapcsolat szintén hiányzik a magyarban. Van itt ilyen, magad alatt vagy, rossz passzban vagy, konfliktusod van, kilátástalan a helyzet stb. Minden van, csak nehéz helyzet nincs. Akkor már inkább legyen egzisztenciális válság, amikor „lemegy a redőny”, nem látsz ki a bajból. Soroljam még? Minden van, csak az az átkozott nehéz helyzet nincs. Nincs, és kész.
Ugyanígy nincs sok segítséget kapsz, se nagy segítségedre lesz. Magyarul ezek jelentése leginkább a hasznodra lesz kifejezéssel írható le, mely viszont a nyugati nyelvekben nem létezik. Így győzködik egymást a különféle kultúrák, s hatnak oda-vissza. Ha arra törekszem, hogy azonnal értsék az olvasók a szellemi táplálékot, meg kell kísérelnem a legalapvetőbb, de visszatérő értelmezési nehézségeket okozó eltéréseket kiirtani.
Utolsó kommentek