A tubusba ne maradjon semmi – befejezem.
A kolbászvég ne száradjon ott – befejezem.
A kávés kiöntő aljára ne száradjon oda egy fél adag – befejezem.
A kenyér sarka nem kell senkinek – befejezem.
Fél deci bor lötyögne az üveg alján, ó ne – befejezem.
Majdnem üres a ketchupos műanyag flakon? Kirázom belőle az utolsó cseppet is – befejezem.
Levágták a sütemény szélét, hogy a vendég csak ép szeleteket lásson? Inkább pocsékba menjen, mint kárba! – befejezem.
Meg is látszik rajtam. Szépen gyarapodtam ezektől a befejezésektől (is).
Ma arra jöttem rá, hogy nem így kellene befejezni, hanem másképp.
Még mielőtt jóllaknék, az étkezést – befejezem.
Még mielőtt kétszer annyit innék, mint amennyire szükségem van – befejezem.
Még mielőtt annyit hagynék az üvegben, hogy muszáj legyen befejezni, a töltögetést abbahagyom, s hamarabb – befejezem.
Milyen másképp festenék most, ha ezt a módszert követtem volna?
Eddig jutottam ma a gondolkodásban, s igyekeztem nem a végére járni mindenféle betevőnek, hanem időben abbahagyni a táplálkozást.
Hogy mit hoz a jövő?
Nem tudom.
Mindenesetre most ezt a kis szösszenetet– befejezem.
Utolsó kommentek